Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
ADATTÁR - Schram Ferenc: Népi nőgyógyászati tanácsok a XVII —XVIII. századból
ADATTÁR NÉPI NŐGYÓGYÁSZATI TANÁCSOK A XVII — XVI IL SZÁZADBÓL SCHRAM FERENC L egnagyobb kézirattárunk, az Országos Széchényi Könyvtár kéziratgyűjteményének anyagát forgatva a legkülönbözőbb provenienciájú, tartalmú és célú művek között számszerűleg sem foglalnak el utolsó helyet az orvosságos könyvek, házi orvosságok, receptgyűjtemények. A címben jelzett két évszázadból több mint harminc kéziratában találunk népi gynaekologiai eljárásokat, tanácsokat. A gyűjtemények száma tovább bővülne, ha a népi szót nem az etnográfiai hagyományos értelmében használnánk, hanem a nép fogalmát a népi orvoslás területén kitágítjuk laikus értelemben. 1 Bár anyagunkban vegyesen találunk empirikus alapokon nyugvó gyógyító eljárásokat és ún. babonákat, nem kíséreljük meg orvostörténeti és népi szétválasztásukat, hiszen „a népi orvoslás betegségekkel és gyógymódokkal foglalkozik, ezért nem korlátozódik kizárólag hiedelmekre, de az is helytelen, ha a gyógy el járásokban mindig az ésszerűséget, a tapasztalati magvat keresi". 2 Ha a jelen gyógyító eljárásaiban problematikus az orvostörténet és népi gyógyászat körülhatárolása, még nehezebb, vagy szinte lehetetlen ennek három-négy évszázados visszavetítése. A napjainkban alakuló új és új népi gyógymódoknál, gyógyító eljárásoknál — mint pl. reumának gyógyítása a fájós tagnak nylonnal való beburkolásával, éjszakára való átkötésével, melyben az eszköz az új, vagy a hypertoniának teával, pl. sárgarépalevél főzetével való kezelése, ahol a betegség volt régebben ismeretlen, esetleg a kettő összefonódása, mint carcinomas betegek petróleumkúrája — sem választható szét pontosan az orvostörténeti és népi gyógyászati kutatás. Ezért kézirataink adataiból a népi gyógyászat körébe tartozónak vettük mindazt, ahol kifejezetten nem utalnak az ellenkezőre forrásainak, pl. ahol írják, hogy főrangú hölgyek éltek vele, számukra írta elő orvosuk, vagy ahol a gyógyszer természete folytán kell erre gondolnunk, mint pl. unikornis-szarv vagy topáz alkatrészeket tartalmazó recepteknél. Anyagunk közlésében teljességre törekedtünk, azzal a megszorítással, hogy az önmagukat ismétlő kéziratokat mellőztük, illetve csak egy esetben közöljük; el1 Vö. Jungbauer, Gustav: Deutsche Volksmedizin. Leipzig, Berlin, 1934. — nálunk Berde Károly: A magyar nép dermatológiája. Bp. 1940. 5. 2 Vajkai Aurél: A magyar népi orvoslás kutatása. Bp. 1948. 1. — előbbire 1.: Szendrey Zsigmond: Betegség, gyógyítás. — Magyarság Néprajza. IV. 229.
