Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Broglia, Valerio: Dr Némai M. József, egy magyar tudós és orvos (német nyelven)

Összefoglalás Némái (Neuman) József (18G2 —1945) váci kereskedőcsaládból származott. Egyetemi tanulmányait nehéz anyagi körülmények között végezte Budapesten és Bécsben. 1887-ben avatták orvosdoktorrá Budapesten. Működését a Rókus-Kórház gégészetén kezdte, majd a Kereskedelmi Betegsegélyző, a MFTR és az OTI orvosa lett, s közben magánpraxist is folytatott. Az első világháború idején az Auguszta Barakk-kórház törzsorvosa volt. 1895-ben az orr- és gégetükrözés magántanárává nevezték ki Lenhossék Mihály anatómiai intézetében, s évtizedeken át oktatott az egyetemen, de további tudományos karrierre származása miatt nem számíthatott. Az 1938. évi Egyetemi Évkönyv még heti 3 órában meghirdeti magántanári előadásait, de 1941ben már csak a neve szerepel a magántanárok között, előadásokat már nem tarthatott. Elsősorban a diagnosztika és a terápia érdekelte, a sebészettel nem szívesen foglalkozott, bár nevéhez fűződik egy, a papilloma laryngis eltávolítására szolgáló különleges műszer megtervezése is. A zsidótörvények következtében egyre nehezebb anyagi és lakásviszonyok közé jutva, a nyilas időkben — 83 éves korában — szemtanúk szerint testileg is inzultálva, végül is a Wesselényi utcai szükségkórházban hunyt el 1945. január 9-én. Európai látókörű, nagy műveltségű, a művészeteket kedvelő embernek ismerték, aki maga is szívesen vette kézbe — saját és mások gyönyörűségére — a hegedűt. A zene iránti rajongása tudományos érdeklődésének is irányt szabott. Szenvedélyesen kutatta az emberi hangképző szervek anatómiáját és működését. Erre mint egy ideig az Operaház orvosának is jó alkalma nyílott. Vizsgálatainak eredményét két könyvben tette közzé: Vergleichende anatomische Studien am Kehlkopf. Berlin, 1912. és írások az énekhangról. Budapest, Athenaeum, é. n. Ezenkívül még 2 másik könyv, 61 tudományos értekezés (különböző magyar és német szaklapokban) és egy sor népszerűsítő és orvostörténeti cikk tanúskodik irodalmi tevékenységéről. Az emberi és állati hangképző szervek összehasonlító anatómiája terén szerzett érdemeiről Lenhossék Mihály is megemlékezik „Az ember anatómiája" c. (Pantheon, Bp. 1923. p. 172.) könyvében, ő fedezte fel az állatoknál a „Hiatus intervocalis Némái" néven ismert jelenséget.