Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Balogh János: Egy 100 éves altatógép

mellett. Nálunk még gyakori jelenség volt nem is olyan régen, hogy a narcosist a sebészeti osztályokon a legfiatalabb orvosra bízták, sőt nemegyszer gyakorlottabb szigorló vagy orvosnövendék altatott. Nagele az érdem, hogy ilyen korán felismerte a narcosis jelentőségét és a narcotisálásnak, mint önálló orvosi szakmának a létrehozását jelölte ki követendő útként. A narcosis számára — mondotta — tudományosabb garanciát kell keresni mint a különböző dilatátorok, nyelvfogók, légcsőmeteszek és galvanopuncturák esetében, mert itt a durva empíriával nem lehet továbbjutni! Idézi Sigmund professzor mondását: „Már annak is jelentősége % van, ha ön a betegnek levegőt adagol, de mérje is meg." Hosszú évek altatási tapasztalatai felvetették benne — és másokban is — azt a kérdést, hogy jelenleg (már tudnillik N. korában) a gyakorlatban használt egyszerű és kényelmes altatás helyett egy olyant kellene bevezetni, amely empíria helyett „exact schablon" szerint történik és megelégednének azokkal a cautelákkal, amelyeket ez az eljárás nyújt. Snow és Clover a Londonban működő bizottság munkálataiban leszögezték, hogy a halálozás a chloroform % növekedésével nő, olyan garanciákat kell teremteni, amelyek megvédenek 4—5%-nál nagyobb (mennyiségű) töménységű chloroformgőz felvétele ellen. Idézi Snowt: „Az a mód és szokás, hogy a chloroformot zsebkendővel lélegeztetik be, bizonytalan és szabálytalan és a legtöbbeket arra vezetett, hogy különös körülményekre és idiosyncrasiára gondoljanak, amelyek azonban a valóságban nem léteznek." A narcosis szövődményei, másrészt az azonnal bekövetkező és tetszés szerint elnyújtható narcosis szükségessége vezette arra a gondolatra Nagelt, hogy telítődési maximumot kell találnia, amelynek alapul kell szolgálni a bevezetendő eljáráshoz. Az eljárás kivitelénél sok nehézség adódott, sokszor jutott kerülő utakra, annak ellenére, hogy igen nagy számú állatkísérletet végzett, sőt operált beteget is vizsgált Dittel, Böhm, Neudörfer és Billroth professzorok klinikáin és Zsigmondy főorvos osztályán. Altatott ezzel a készülékkel Thiersch professzor klinikáján, kedvező nyilatkozatot adott Nagel altatókészülékéről Czermák és Pettenkoffer professzor is. Pettenkoffer a bemutatott készüléket helyes elveken felépülő rationalis szerkezetnek tartotta és a sebesült komité elnökének, dr. Rankénak (1871-es francia—porosz háború) figyelmébe ajánlotta. A készüléken volumetriás vizsgálatokat is végeztek, ezeket a müncheni élettani intézet vezetője, Voit professzor ellenőrizte és rendbenlevőnek találta. Ezek a vizsgálatok annak felismerésére is vezettek, hogy az insufficiens narcosis éppen olyan veszélyes, mint a túlaltatás „hypernarcosis". Ebben az időben (1870 körül) Angliában a Clover-, Junker-, Skinner-, Murrayféle altatókészülékeket használták. Szerzőnk leírja: előfordult már az is, hogy amikor compresst használtak altatáshoz, a túl vastag compress felitta a chloroformot és a beteg nem volt narcotisálva, úgy műtötték meg. A készülékekre rengeteget panaszkodtak a sebészek. Ezeket a készülékeket nehézkesnek, nem eléggé szállíthatóaknak találták. Pettenkoffer evvel vigasztalta a szerzőt : „Leicht transportabel sind auch Krankenbetten und Kannonen nicht, und dennoch sind solche nicht zu entbehren!" Érdekes, hogy a Snow által ajánlott és az angolszász területen használt éter-