Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.

főbb támogatója — neki köszönhette Thun, hogy már az 1850-es évek első felében meg nem buktatták, Rauscher viszont Thunmk köszönhette az 1855-ös Concordatum tető alá hozatalát —, még Rauscher is szembeszállt a felsőoktatási reformmal. 1850. augusztus 25-én az ő tervezete alapján adta ki Ferenc József a végzést, hogy az egyetemeken legalább részlegesen visszaállítsák a régi rendet, főként a kari igazgatók hivatalát.

43 Markusovszky Lajos még 1857-ben is idézhette a Wiener Medizinische Wochenschrift cikkét, mely ugyancsak támadta az új egyetemi szervezeti rendet, éppen a pesti egyetem helyzetének ismertetése kapcsán. Az autonómia csorbítása mellett fő kifogása az volt, hogy a dékánt nem a tanári testület választja, „,.. ki azért könnyen ellenük és jogos igényeik ellen fordulhat. Ezen anomália tetőpontját látja — írta Markusovszky — a dékán és az egyetemi gazda — egyenes ellentétben álló hivatalok — egy személybeni egyesítésében, hol a bekövetkezhető collisio officiorumban utóbbik az első fölött a tan-cél károsításával diadalmaskodhatik."

u Thun azonban sikeresen megvédte a reformot, s csak ezután kerülhetett sor az új szisztéma stabilizálására.

45 Az egyetemi szervező rendelet tehát az alapjaiban máig érvényes egyetemi struktúrát hozta létre (1. táblázat). Kiadatásakor — mint említettük — a rendelet csak a Lajtán túli birodalomrészekre vonatkozott, A pesti egyetem csak 1860. február 1-én kapta meg a dékánés rektorválasztás jogát.

46 Az egyetemi autonómia, a rendelet végső tartalmi értéke, tehát nem adatott meg a magyar egyetemnek. Ugyanakkor formailag mégis bevezették az új rendet. Az 1850. február 15-i és március 31-i rendeletek szabályozták a pesti egyetem szervezetét. Az előbbi a Vallás- és Közoktatási Minisztérium alá rendelte a pesti egyetemet is, és rá vonatkoztatva is életbe léptette a korábbi rendeleteket.

47 Az egyetem a valóságban kettős felügyelet alá került. Tanulmányi ügyekben „közvetlenül" a bécsi minisztérium alá tartozott, közigazgatási tekintetben viszont az országos politikai hatósághoz. Ez azt is jelentette, hogy a közoktatási hatóságokkal folytatott levelezése is csak a kormányzó kezén mehetett át. A március 31-én kelt és november 13-án kiadott 384. sz. rendelet a tanítói és a tanári testületre, az egyetemi tanácsra vonatkozó intézkedéseket léptette életbe. 43 Lentze i. m. 257 — 259. 44 Markusovszky Lajos : Pesti orvosi tanintézet. OH 1857. 4. 49 — 50. 45 Lentze uo.; Az 1848 előtti és utáni egyetemi rendszer alapvető különbözőségét ebben látta az Orvosi Hetilap — r jelzésű cikkírója: „a) A tizenkét év előtti orvosi kar, mint ilyen, eltörültetett dekánatusával együtt ; b) az egykori tanulmányi igazgatónak teendője a tanárkari dékánra van átruházva ; az igazgató akkor állandó s a kormánytól kinevezett volt, s mint a kormánynak felelős, saját belátása szerint intézkedett, s a kartársaktól csak tanácsadó szavazatot fogadott el : a mostani tanárkari dekán évenkint tanártársaitól v

alasztatik meg [csak, 1860-tól!], együtt tanácskozik és határoz a tanárkarral; c) jelenleg az egyetemi tanács minden tagja választott egyénekből, nem pedig kinevezettekből áll [szintén csak 1860 után érvényes!]. . ." (OH, 1860. 17. 340.) 46 Kőnek Sándor : Az austriai birodalom jelesen a magyar korona országainak statisztikai kézikönyve. Pest, 1865. 491.; Győry i. m. 534. 47 Reichs-Gesetz-Blatt (a továbbiakban: RGB) 1850. 70.; MIOK 1850. 384. 523.; Récsi III. 285-290.