Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
György, Nagy Mihály, Szakács Mihály, Tóth János). A pestis-kimutatásban és 1743-ban seregestül tűnnek fel újabb nevek és egy-egy család újabb hajtásai is — e különbségek magyarázatát csak további részletes kutatások tárhatnák fel. Lényeges számunkra, hogy sikerült megfigyelni a pestis demográfiai hatását, nyomon kísérni egy helység népességének alakulását. Az itt nyert tapasztalatok némiképp általánosíthatók : a pestis óriási Bihar megyei pusztítása ellenére a helységek úrbéres családfőinek a száma alig változott, a népesség gerince töretlenül fönnmaradt. Természetesen a gyermekek nagyobb arányú halandóságából eredő jelentős veszteségeket a természetes szaporulat (vagy új lakosok beköltözése) csak hosszú évek után egyenlítette ki. Az 1738. évi magyarországi pestis grasszálásának történetében egészen külön fejezet Debrecen város sorsa, keserű küzdelme és iszonyú veresége a pestissel szemben. Kiss Ernő a város által készített napi feljegyzések és a pestisről fennmaradt egyéb Íratok alapján lelkiismeretesen feldolgozta 97 e szörnyű hónapok történetét, ezért itt a város veszteségeit részletesen nem mutatjuk be. Adataiból talán csak annyit kell megismételni és kiemelni, hogy a város lakosságából 1739. május 16. és 1740. január 30. között csaknem 9000 ember halt meg. Ijesztően sok ez akkor is, ha a Károlyi levéltárból előkerült eredeti kötet alapján megállapítható, hogy a halottak egy kisebb része (752 fő) nem pestisben hunyt el. A járvány további útját követve 1739. június 6-án olvasható az első jelentés Esztergom megyei behatolásáról. 98 Ekkor jelentkezett Esztergom szabad királyi városban és a vele már akkor is csaknem egybeépült Szentgyörgy mezővárosban, míg Szenttamás mezőváros csak fertőzött gyanúsnak minősült. Csakhamar (június 22-én) Dorog és Nyergesújfalu csatlakozott ez utóbbihoz. Július 4-én Mogyorósbánya, 24-én a Dunától északra fekvő Béla került a jelentésekbe: „Pestifera lues eruperit". Augusztus 18-án Esztergom, Szentgyörgy, Szenttamás, Nyergesújfalu, Mogyorós (-bánya), Tát, Csév jelentett újabb halottakat, Dorogon augusztus 9. és 16. között nem volt haláleset. Augusztus 25-én Uny községből érkezett hír a pestisről és Dorogon is 10 halott volt augusztus 16. óta. Szeptember 5-én szakadt a baj Csolnokra és november 10-ig az egymást követő jelentésekben most egyre-másra azt olvashatjuk: „in priori statu", vagyis az eddig említett helységekben továbbra is dühöngött a járvány, újabbakra azonban nem terjedt ki. November 13-án végre Dorog és Nyergesújfalu a pestis megszűnéséről adhatott hírt. A jelentések sora itt megszakad és csak december 14-ről van újabb adatunk. Ekkor Lábatlanon tűnt fel a fekete halál. Egy későbbi összefoglaló jelentés a megye területén 2248, Esztergom szabad királyi városban pedig 426 halottról ad számot és a járási megoszlás adatai is azt bizonyítják, hogy elsősorban a Dunától délre, az említett helységekben tombolt a pestis. 99 A 2248 halottból ugyanis 2156 jutott az esztergomi és csak 92 a párkányi processusra. Sajnos községenként! részletezésünk nem maradt fenn 100 és a pestis pusztítása 97 Kiss E. id. mű. 98 A. S. Esztergom megyei jelentések. 99 O. L. Htti. lt. Acta Pestilentia. 2624. cs. 100 Nem közöl részletes adatokat Villányi Sz. sem. (Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891.)