Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

ezer monográfiát, tanulmányt, ismeretterjesztő cikket, előadást és közleményt ölel fel, kiterjedt a román és nemzetközi orvostörténelem minden fontos kérdésére az orvosi néprajztól egészen a modern orvostudomány elméleti kérdéseiig. Kiemelkedő fontosságú volt kutatása az erdélyi és bánsági orvostudomány történetével kapcsolatban, főként a román orvosok jelentőségének meghatározásában. E kutatásait 1927-ben tette közzé (Contributii la istoria medicinii din Ardeal címen). A román orvostudomány kezdeteiről írt műve (Inceputurile medicinii stiintifice românesti, 1930) a román orvoslás fejlődési szakaszainak és irányvonalainak első szintézise volt. Későbbi kötete (Contributii la istoria medicinii ín Republica Popularä Romána, 1955) már a nagy tudósokhoz vezetett át. E kötetéért tüntették ki az állami díjjal (1957). Az irányításával 1970-ben megjelent, „A nemzetközi orvostudomány története" (Istoria medicinii universale) című kötettel koronázta meg példamutató tudományos tevékenységét. V. L. Bologa kimagasló oktató, iskolaalapító volt. Számtalan orvosnemzedéket nevelt az orvosi humanizmus szellemében. Az orvostörténelem romániai főiskolai oktatói, kutatói közvetlen vagy közvetett tanítványai. Mint kitűnő előadónak, előadásai mindig zsúfolva voltak hallgatókkal. V. L. Bologa a nemzetközi orvostörténész közélet kiemelkedő alakja volt. Mind a két világháború között, mind a második világháború után, művei Európa legjelentősebb orvostörténeti publikációi közé tartoztak. A Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, 0 külföldi Tudományos Akadémia rendes és 5 Orvostörténeti Társaság rendkívüli tagja volt. A londoni Royal Society orvosi szekciója is tagjául választotta. 1970-ben az ő irányításával és elnöklete alatt folyt le Bukarestben a XXII. Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszus. 1971-ben a párizsi Nemzeti Orvosi Akadémia Martignoni-díjával tüntette ki. Tudósi és tanítói magatartásának, emberségének példája lelkesítőén hat a fiatalabb generációkra, akik Hippokratész hivatását választják." A magyar orvostörténelemnek is nagy veszteség Bologa professzor halála. Egyik legkiemelkedőbb munkása volt a közép-európai népek tudománytörténetének, aki a népek és nemzetiségek között mindig az összekötőkapcsot kereste, a kölcsönös megértés és megbecsülés érdekében munkálkodott. A történelmi Magyarországon született, mint a román nemzetiség tagja, onnan indult külföldi egyetemekre, európai látókört szívott magába, és megismerve a magyar kultúrát egész életében megbecsülője, hódolója maradt, és szakterületén sem mulasztotta el, hogy újra és újra merítsen belőle. Mindvégig megmaradt közeli, baráti kapcsolata a magyar szakmai körökkel, Magyarországra is többször ellátogatott. A Magyar Orvostörténelmi Társaság azzal fejezte ki megbecsülését a nagy tudós és nemes ember iránt, hogy külföldiek közül elsőként Bologa professzornak adományozta a Weszprémi István Emlékérmet. Számunkra pedig külön is megtisztelő volt, jóleső érzéssel töltött el bennünket, amikor a XXII. Nemzetközi Orvostörténelmi Kongresszuson Bukarestben meleg szavakkal és szép magyarsággal köszöntötte delegátusunkat. A hazájának tudományos életét sújtó gyászban, úgy érezzük, mi is egyenlőként osztozunk. B. G.