Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

KRÓNIKA FEKETE SÁNDOR (1885- 1972) Dr. Fekete Sándor professzor mindvégig energikus, munkás élet után, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatóságából történt nyugdíjba vonulása után, 87 éves korában elhunyt. Szülész-nó'gyógyászként egyike volt a Tauffer-iskola legjelentékenyebb alakjainak. Diplomáját 1908ban kapta meg. 1905— 1900-ban Tangl Ferenc professzor intézetében dolgozott és elnyerte a Mária Terézia-ösztöndíjat. 1907-től 1909-ig Klug Nándor professzor mellett volt asszisztens az élettani intézetben. Ebben az időben már több pályadíjat nyert. 1909. szeptember 1-én lépett be Tauffer Vilmos klinikájára, a II. sz. Női Klinikára, ahol 1911-ben lett asszisztens. Ezután nemcsak jelentős klinikai tevékenysége, de gazdag szakirodalmi működése is szakterületének élvonalába emelte. Búcsúztatását, temetési szertartását az evangélikus egyház nevében dr. Kéken András lelkész végezte. Utána az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet és a Szövetség utcai kórház nevében dr. Farkas Károly professzor búcsúztatta. A Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, dr. Szontágh Ferenc professzor a Magyar Nőorvos Társaság, dr. Antall József főigazgató-helyettes pedig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár képviselőjeként mondott búcsúzó szavakat. „A végső búcsú elmondására jöttünk össze Fekete professzor ravatalához — mondotta dr. Antall József. — Búcsút veszek tőle a külföldön tartózkodó Foto: Csákányi Miklós (ORFI)