Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Girardi, M: Exlibrisbesitzer und ihre Namen im Wiener Strassenbild (Buzinkay Géza)

Századok hasábjain (Az osztrák történetírás a második világháború után. Századok, 1947. 186-187. old.), A Habsburg birodalom 1848— 49-es eseményeiből elsősorban a társadalmi kérdéseket ragadja ki a szerző, és a Vormarztől kezdve — utalásokkal és párhuzamok megvonásával egészen a második világháborút követő évekig — nyomon követi a társadalmi osztályok harcát, átrétegződését és ennek kísérleteit. Kiemelten foglalkozik a munkásság helyzetével, öntudatosulásának kérdésével. Ugyancsak elkülönítve tárgyalja a magyarországi eseményeket, ezeknél viszont a politikai és hadi események javára háttérbe szorít minden más kérdést. R. Endres végkonklúziója: „1848 után hetven évvel egy új forradalom vetett véget a Habsburg birodalomnak. 1851 [t. i. a kendőzetlen abszolutizmus bevezetése] az új korhoz történő csatlakozást mulasztotta el." A könyv végén rövid időrendi táblázat, néhány tételes irodalomjegyzék és a tárgyalt fontosabb személyek jegyzéke található. A szocialista szerző tömör, elsősorban eseménytörténetet nyújtó munkája alapjában egyetlen műre épült, amiből — előszavának tanúsága szerint — helyenként szó szerint is átvett részeket: M. Bach „Geschichte der Wiener Revolution im Jahre 1848" című művére (Bécs, 1898.). Emellett ugyan még más műveket is felsorol irodalomjegyzékében — köztük Marxot és Szabó Ervint —, ez azonban nem elegendő arra, hogy a művet az ismeretterjesztés szintje fölé emelje. A kötet, jellegéből kifolyólag, csak említés erejéig foglalkozik az orvostanhallgatók és orvosok szerepével (A. Fischhof, J. Goldmark), s még Feuchtersieben professzor reformátori és államtitkári tevékenységéről sem ejt szót. Buzinkay Géza Margarete Girardi: Exlibrisbesitzer und ihre Namen im Wiener Strassenbild. Wien, Österreichische Exlibris-Gesellschaft, 1953. 116 S. 12 T. A sajátosan megfogalmazott cím jól kifejezi a mű tartalmát. Valóban helytörténet-helyismeret, művelődés- és művészettörténet a tárgya. Elsősorban mégis Bécs városának helytörténeti feldolgozását gazdagítja. Fő szempontja, hogy — távolról sem teljességre törekedve — azokról a magánszemélyekről és intézményekről nyújtson rövid, lexikonszerű ismertetést, amelyek ismert könyvgyűjtők voltak, Bécs város- és művelődéstörténetébe kitörölhetetlenül bevésték nevüket, és ma utca- vagy térnév őrzi emléküket. A jól jegyzetelt, 22 illusztrációval és kitűnő apparátussal ellátott kötet tehát elsősorban egy városismertető útikönyv és egy művelődéstörténeti szakmonográfia elegye. Legkevésbé az exlibrisek kisgrafikai értékelésével foglalkozik a szerző: erre csak abban az esetben tér ki, ha jelentősebb vagy érdekesebb exlibrisről van szó. Orvostörténeti oldalról egyetlen érdekes részt emelhetünk ki. Van Swieten rövid életrajzát ismerteti M. Girardi, s a képtáblák között bemutatja exlibrisét is. Érdekes módon az exlibrisen látható címerben három lefelé fordított hegedű