Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Spielmann J.: Másoknak világítva. Mátyus István életregénye (Buzinkay Géza)

ket." S mégis, életútja alig-alig volt ismert e könyv megjelenéséig! A marosvásárhelyi Spielmann professzoré az érdem, hogy megannyi résztanulmány után e regénkével pótolta a hiányokat, sőt nagy mennyiségű művelődéstörténeti adat ismertetése mellett, ízes erdélyi magyar nyelvű, érdekes szépirodalmi művet adott a nemcsak orvostörténész olvasók kezébe. Több országra kiterjedő levéltári kutatások, a 18. századi tudományosság felmérése után, a magyarországi és erdélyi történeti események alapos ismeretével és a korabeli memoárirodalom feldolgozásával hozta létre regényét. A háttérként szereplő események között így megtaláljuk például az 1750-es évek utrechti diákjai életének és a kakasdi pestisjárványnak vagy a II. József halála utáni marosvásárhelyi eseményeknek leírását éppúgy, mint Aranka György Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társasága egyik ülésének megelevenítését. Mátyus István alakjának megformálása nagy nehézségek elé állította a szerzőt, aki találékonyan áthidalta ezeket. A kevés és hiányos adatot Mátyus műveinek részleteivel, az ezekből kiemelhető lélektani jegyek teljes emberi személyiséggé kerekítésével pótolta, és megtcldotta a kor ismertebb életpályájú vagy naplót vezető alakjainak sorsából kölcsönzött részletekkel. Ekképp áll elénk a rendkívüli morális és eszmei tisztaságú, olykor kos módjára a falnak rohanó, sok ellenséget, kevés, de értékes barátot szerző Mátyus István, aki rendkívüli energiával buzgólkodott orvosi, közegészségügyi, sőt általában művelődésügyi téren, nyílt sisakkal szembeszállva az elmaradással és a sötétséggel. E tulajdonságok kiemelése során nehezen kerülhette volna el Spielmann József, hogy egyes kérdésekben művelődéstörténetünk nagyjai közül néhányan ne kerüljenek a konzervativizmusnak legalábbis gyanújába, mint amikor a regényben például Mátyus Istvánnak utrechti diákként Weszprémi Istvánnal szemben adódik alkalma, hogy kifejtse felháborodását a rabszolgaság intézménye felett (35.1.). A szerző szerint is szándékoltan emelkedik tipikussá Mátyus életútja, amennyiben a jozefinizmus lelkes hívéből meghasonlások árán válik a Nyelvművelő Társaság lelkes tagjává. A fellángoló, elfogult nacionalizmussal szemben fogalmazódik meg benne a felismerés: ,,. .. Egy dolog volt a császár zsarnoksága, türelmetlensége, mellyel a felvilágosító intézkedéseit valóra váltotta, más maga a világosulás ügye!" (161. 1.) Végül, a regény utolsó lapjain, Mátyus István és Piuariu Molnár beszélgetéseiből derül fény a hős egy újabb tulajdonságára, a román nép művelődésén a román tudóssal együtt aggódó, az „összefogni a közös ellenség ellen" elvét kimondó és jövőbe látó tudósra. Mindezeknek a tulajdonságoknak jó része, műveiből következtethetően, Mátyus István sajátja volt. Kiemelésükre alkotott az írói fantázia — néhány jelentéktelenebb adatmódosítás mellett — olyan jelentős mozzanatokat is, mint Mátyus István és Ion Piuariu Molnár találkozása, mely így az író hitvallását hordozza. Spielmann professzor, a tudós erdélyi orvostörténész e művében írói erényekkel felruházottan, szépíróként mutatkozott be. Jellemalkotása, írói cselekményszövése és a remekül megalkotott Mátyus Diárium mellett (mely a valóságban soha meg nem született), külön is meg kell említeni archaizáló elemeket sűrűn felhasználó erdélyi irodalmi nyelvét. Az olykor csak sejthető értelmű, latinból