Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Hein, W. H.— Wittop Koning, A.: Bildkatalog zur Geschichte der Pharmazie (Zboray Bertalan) - Heinroth, K: Oskar Heinroth, Vater der Verhaltensforschung, 1871—1945 (Vida Tivadar)

hogy nemcsak az élőlények testi szerkezete köszönheti létrejöttét hosszú korszakok fejlődésének, hanem a sajátos magatartásuk is. Kutatásaihoz az orvostudományon keresztül jutott el. Zürichben, Stuttgartban és Drezdában töltött gyermek- és ifjúkor után 1890-ben Lipcsében kezdi el orvosi tanulmányait. Mindaz, amit itt tanul, előkészület számára csupán az élettani és zoológiai tanulmányokhoz, amelyek iránti vonzalmát apja határozott ellenkezése miatt csak azzal a feltétellel követheti, hogy előbb megszerzi az orvosi oklevelet mint megélhetése biztosítékát. Ám már az első szemeszterben eljár mint vendéghallgató a zoológus Marshall előadásaira Darwin elméletéről, az élősdiekről és az átöröklésről. A következő félévre már Kiéibe megy, hogy a tengerpart állatvilágát, főként madarait figyelhesse közelről. Kirándulásai mellett nagyszerű időbeosztással továbbra is jut ideje kedves állatai tanulmányozására. Orvostörténeti szemponthói figyelemre méltó, hogy már ebben az időben áttanulmányozza Conrad Gessner (1510— 1505) „História animalium" c. 3 nagy fóliánsát. Doktori értekezésének a tárgya: „Vizsgálatok a halvizeletről". Még hamburgi katonai szolgálata közben is talál időt és módot rá, hogy rendszeresen látogassa az ottani állatkertet, és boncolja az elhullott állatokat. 1890-ban beiratkozik a berlini egyetem bölcseleti karára, hogy állattani előadásokat hallgasson. Ekkor már intenzíven foglalkozik kedves témájával, a madarak vedlésével, ill. tollazatúk színeivel. Első zoológiai fellépése, 1898-ban a Német Madártani Társaságban is erről szól: „Mauser oder Verfärbung" ( = Vedlés vagy elszíneződés). Ő a vedlést bizonyította, s ez a téma foglalkoztatta őt egész életén át. Számos adata ennek a kutatásnak belekerült élete fő művébe, a 4 kötetes „Die Vögel Mitteleuropas" ( = Közép-Európa madarai) címűbe, amelyet 1924-től 1933-ig írt társszerzőségben a feleségével, Magdalena Wiebevel (1883— 1932), akit 1904-ben vett feleségül mint a berlini természettudományi múzeum laboránsnőjét. E mű jelentőségére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy 1900 és 1908 között ismét kiadták változatlan utánnyomásban. Az utolsó kötet sajtó alá rendezésében már Heinroth 2. felesége, Katharina Berger segédkezett. Férje halála után ő írta ezt az életrajzot is, amely azonban csak egyharmada a kéziratban levő terjedelmes anyagnak. Forrásai — mint az előszóban elmondja — O. Heinroth levelezése, 1. feleségének levelei az anyósához; 2. utóbbi szóbeli közlései; és 3. saját értesülései voltak. A teljes életrajz egyik példányát elhelyezte a Max Planck Magatartásiam Intézetben Seewiesenben, a másikat pedig a Berlini Állatkert igazgatóságán. O. Heinroth tanítványa, Konrad Lorenz abban látja mestere jelentőségét, hogy megcáfolta a behaviorizmus áldemokratikus elméletét, amely szerint minden emberi magatartást teljes egészében meghatároznak azok a környezeti tényezők, amelyek az emberre hatnak fejlődése során. (A könyv elé írt „útravalójából".) Vida Tivadar