Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - H. Boros, V: Stein Aurél ifjúsága (Friedrich Ildikó)

Jól szerkesztett táblázatok, grafikonok, fényképek és térképek segítik az olvasót a tömör mondanivaló megértésében. A könyv kiállítása magas színvonalon reprezentálja a SpringerVerlag jól ismert könyvművészetét. Pataki Zoltán H. Boros Vilma ; Stein Aurél ifjúsága. Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról. 1866-1891. Bp., 1970. Stein Aurél 1921-ben ajándékozta az Akadémiának a családi levelekből álló anyagot, melyet most adtak közre az MTA Könyvtárának Kiadványai keretében. A feldolgozás során tűnt ki, hogy a leveleket Stein Ernő és Hirschler Ignác váltották, s témájuk elsősorban az Aurél tanulmányai, neveltetése, pályájának kialakulása körüli problémákat öleli föl. A kiadvány két fő részre oszlik. Az első a levelek tulajdonképpeni földolgozását tartalmazza oly módon, hogy Stein Aurél eddig ismert életrajzi adataiba „belevegyülnek" a családi levelek, s ezáltal több — mind ez ideig ismeretlen — részlet bontakozik ki. A levelek kapcsán az anyag földolgozója megeleveníti a család tagjait is: Hirschler Ignácot, a kiváló szemészt, aki Balassával, Markusovszkyval, Semmelweisszel, Bókai Jánossal, Lumniczerrel és Korányival együtt a „nagy orvosi generáció" tagja volt. Ő alapította meg az Orvosi Hetilap mellékleteként a „Szemészet" című folyóiratot. Nemcsak szakmai tudása volt tekintélyes, hanem sokfelé ágazó érdeklődése, alapos műveltsége is említésre méltó. Hirschler Stein Aurél anyjának volt a bátyja. Két unokaöccsének életét, sorsát szinte atyai szeretettel irányította. Ő járta ki Trefortnál, hogy Aurél ösztöndíjat kaphasson ; biztatta Ernőt, aki kétkedve fogadta öccse nagy terveit, összeköttetést keresett a távoli Bombayben, mikor Aurél elindult Indiába, hogy megvalósítsa ifjúkori álmait. Stein Ernő nagy bizalommal fordult Hirschlerhez. Levelezésük 1806-ban indult meg egy közös nyári utazás után. A levelek témája igen változatos: olvasmányaikról, a család gondjairól, majd a növekvő Aurél tanulmányairól, jövőjéről, kialakuló jelleméről írtak egymásnak. Ernő helyzete nem volt könnyű: ő tartotta el a szüleit, gondoskodott öccse külföldi taníttatásáról, s leghőbb vágya volt, hogy Aurélt biztos pozícióban láthassa. Az indiai út terve szinte kétségbeejtette; „hazárdjátékos"-nak, „indiai kalandor"-nak nevezte öccsét. Örökös aggodalmát Hirschler próbálta szétoszlatni leveleivel, bár ő maga is kétkedve fogadta unokaöccse merész terveit. A szülők alakja mellett Aurél figurája sokkal erőteljesebben bontakozik ki a levelek tükrében. Külföldi tanulóévei során rendszeresen hírt adott Ernő bátyjának magáról. írásait Ernő eljuttatta Hirschlernek és együtt vitatták meg a fiú stílusát, német tudását, fejlődését. Később, mikor 1888-ban Stein Aurél eljutott Kasmírba, hetenként hosszú levelekben számolt be családjának a kutatásairól, hegymászásairól. Ernő ötlete nyomán az Allgemeine Zeitung folytatásokban közölte a kasmiri útileveleket 1889 augusztustól októberig.