Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Drach, L.: Das medizinische Vokabular Molieres (Vida Tivadar) - Ebied, R. Y.: Bibliography of Mediaeval Arabic and Jewish Medicine and Allied Sciences (Faludy Anikó)

Luzie Brach : Das medizinische Vokabular Molières. Bonn, 1970. 217 S. A bonni Frigyes-Vilmos Egyetem Orvosi Karán benyújtott disszertációt az Egyetem Orvostörténeti Intézete (vez. tanár: dr. Johannes Steudel) adta ki. — Moliere-röl már egyik kortársa, Brécourt (maga is színműíró) megírta, hogy az orvostudomány „egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyeket a leggyakrabban érintett. . ." (8. old. 3. lábj.) Az utókor érdekló'désére pedig mi sem jellemzőbb, mint hogy 1854 és 1929 között francia, német, angol és olasz nyelven több mint 20 munka jelent meg ezzel a címmel: „Moliere és az orvosok". (9. old.) Orvostörténeti szempontból azonban magának Molière-nek műveit kell vizsgálat tárgyává tenni. Mielőtt azonban szerzőnk ehhez hozzálátna, átkutatja a molière-i szövegek eddigi orvostörténeti kommentálását, mégpedig a következő szempontok szerint: a) Molière alapvető magatartása az orvostudománnyal szemben; b) állásfoglalása a vérkeringéssel kapcsolatos vitában és c) Alceste és Argan alakjának értelmezése orvosi szempontból. Miután megállapítja, hogy ezek alapján nem lehet eljutni egységes megoldásra, Bemard Quemada : Introduction á l'étude du vocabulaire médical (1600— 1710) c. 1955-ben megjelent munkájának egyik meglátása alapján egybeveti a XVII. század francia orvosi műszavait azokkal, amelyeket Molière használ műveiben. Ebben a kutatásban kiindul abból, hogy Molière maga nem volt orvos, s ezért orvosi ismeretei nem haladták túl a kora általános műveltségéhez tartozó szintet. Ebből a szempontból történt azoknak a műveknek kiválogatása, amelyekből Molière orvosi ismereteit meríthette. Természetesen külön figyelemben részesültek azok a témák, amelyekre külön kitér vígjátékaiban: az érvágás, hajtószerek, klistir. 52 oldalnyi magyarázó bevezetése után — ebből 20 oldal foglalkozik „Párizs orvostörténeti helyzetével a XVII. században" — az 53-tól a 170. oldalig terjedő részben betűrendes szótárt nyújt Molière műveiből. — A zárófejezetek címei: „1. A különféle magyarázók felfogása Molière orvosi zsargonjáról; 2. Molière ítélete az orvosok nyelvezetéről; 3. a XVII. sz. orvosszerzőinek nyilatkozatai saját nyelvezetükről; 4. végkövetkeztetések. Összefoglalás és kimerítő bibliográfia teszi teljessé a könyvet. Ha valaki egyszer elemezni fogja a magyar szépirodalomban tevékenykedő orvosok műveit, vagy klasszikus íróink orvosi műveltségére kívánna fényt deríteni, nagy haszonnal forgathatja majd ennek a munkának lapjait. Vida Tivadar R. Y. Ebied: Bibliography of Mediaeval Arabic and Jewish Medicine and Allied Sciences. London, Wellcome Institute of the History of Medicine, 1971. 150 p. Dr. S. K. Hamerneh 1904-ben megjelent „Bibliography of Medicine and Pharmacy in Mediaeval Islam c. műve óta ez az első vállalkozás, hogy a középkori arab és zsidó orvostudomány új bibliográfiáját összeállítsák. R. Y. Ebied