Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bertling, R M: Der Pharmakologe Carl Binz (Vida Tivadar)

Az itt elhangzott előadásokból a stuttgarti Hippokrates kiadó most Josef Sajner szerkesztésében válogatást jelentetett meg, betekintést nyújtva a szimpózium tudományos munkájába. Az orvostörténészeket elsősorban a szimpózium orvos- és gyógyszerésztörténeti előadásai érdeklik. Ebből is a legkiválóbbakat válogatta össze Sajner szerkesztő, így jó áttekintést kapunk a morvaországi természettudományi és orvosképzés főbb történeti problémáiról, Georg Mentei állatorvosi elméleti munkásságáról, a brünni egyetem és orvos-sebésziskolájának sebészképzéséről, a morva gyógyszerészek elméleti munkásságáról, de az általános tudománytörténeti előadásokban is számos orvos- és gyógyszerésztörténeti vonatkozással és adattal találkozunk. A könyv előadásainak tartalmát összefoglalva meg kell állapítanunk, hogy Sajner válogatása jó betekintést ad a brünni szimpózium munkájába és a morva tudománytörténelembe. Kapronczay Károly Renate Maria Bertling : Der Pharmakologe Carl Binz. Bonn, 1969. 92 S. A Dr. phil. et Dr. med. Johann Steudel tanár vezetése alatt levő bonni egyetemi Orvostörténeti Intézet növendékeinek disszertációsorozatában jelent meg ez a tanulmány, amely Carl Binz bonni gyógyszerésztanár (1832— 1913) életével és működésével foglalkozik. Binzt úgy mutatja be, mint a kísérleti gyógyszerészet egyik megalapozóját. Kísérleti munkája központjában álltak az állatkísérletei. Különösen sikeres volt munkássága a kinin- és alkoholkutatás terén. Már 1867-ben rájött, hogy a kinin erős protoplazmaméreg, és ennek alapján azt állította, hogy — mivel a kinin a maláriának sajátos ellenszere — a maláriát valószínűleg alacsonyabb rendű szervezet okozza. Sejtése beigazolódott, amikor Laveran felfedezte a vérben a plasmodium malariae-t (1880). Újra bevezette mint gyógyszert az alkoholt. 45 éves egyetemi tanári munkássága során kiadott két tankönyvet: 1. „Grundzüge der Erzneimittellehre"; 2. „Vorlesungen über die Pharmakologie", amelyek számos idegen nyelvű fordításban is megjelentek. Tanítványai közé számíthatta Emil von Behringet is. 1870-ben gyógyszertudományi intézetet szervezett Bonnban. A bonni egyetemi intézetek számát már előbb is (1863-ban) gyarapította egy gyermekpoliklinikával, amelynek maga volt hosszú évekig a vezetője. Binz az orvostörténelem terén is dolgozott. 1885-ben rektori beszédében megemlékezett Johann Weyerről, egy XVI. századi orvosról, aki az első ellenzője volt Németországban a boszorkánypöröknek. Ebből az utalásból később tanulmány kerekedett, majd 189 oldalas könyv. írt ezenkívül a gyógyszerészet történetéről Németországban, a syphilis behurcolásáról Európába, az éternarkózis történetéről, Cues (Cusa) Miklós bíboros természetrajzi ismereteiről és kutatásairól. Tanítványa, Kari Schmiz habilitált 1900-ban orvostörténelemből, és a bonni egyetem orvosi karán azóta rendszeresen tartanak orvostörténeti előadásokat.