Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Kós Rudolf: Adatok a magyar nyelvű sebészeti műtéttanok bibliográfiájához

Kés Rudolf : A magyar nyelvű sebészeti műtéttan . 299 6. Schmid H. : Vezérfonal sebészi műtétekhez. (Grimm J. Budapest, 1883.) Közel 200 ábrával illusztrált 444 oldal terjedelmű rendszeres műtéttan. Az első fejezet akológiai, a többi főleg anatómiai felosztás alapján tárgyalja az akkori műtéteket. Mint érdekesség említendő meg Schmid Hugó könyvéből — aki különben a budapesti MKT. Egyetem II. Sebészeti Koródájának tanársegéde volt ez időben —, hogy a birkavér transfusio ajánlata illetve technikája is megtalálható, ezzel szemben a gyomorműtétek közül mindössze a gyomornyitás — a gastrotomia — (leírás szerint gastrostomia készítés) szerepel. 7. Schmid H. : Sebészeti műtéttan I. és II. rész (Budapest, 1889), valamint a III. rész (Budapest, 1891). A szerző 0, ill. 8 évvel korábban kiadott „vezérfonal sebészeti műtétekhez" könyvének lényegesen átdolgozott és többszörös terjedelemre bővült kiadása. A szerző ez idő tájt már elhagyta Lumniczer Sándor tanár koródáját és a pozsonyi M. K. Országos Kórház műtőfőorvosa. Míg a „vezérfonalban" az érzéstelenítési módokat (hangyhalvaggal = chloroform, ill. kénégennyel = aether suif.) csak néhány sorban említette, a fertőtlenítést is csak hasonló rövidséggel (karbolsav 2—3%-os oldatát ajánlotta a műtői segédek kezének és a műszereknek a fertőtlenítésére), addig e kiadásban az érzéstelenítést (bódítás) már 24 oldalas fejezetben tárgyalta. Az antisepsis Lister-féle gőzpermetező, ill. a Trendelenburg-, Bruns-, Mikulitz-féle antispetikus folyadékkal való folytonos locsolásos (irrigatio) módszerek mellőzését javasolja. Helyette a „műtét terének" (testrésznek) fokozott fertőtlenítésére helyezi a hangsúlyt, megemlékezve, hogy a kezek, műszerek, szivacsok is fertőtlenített állapotban legyenek. A terjedelmes mű mindössze 5 oldalon tárgyalt „antisepsis" fejezetében kiemeli, hogy „Semmelweis hazánk fia volt az első, ki a felbomlott és rothadó anyagoknak egyik egyénről a másikra való átvitelében kereste a vérmérgezés okát. A fertőtlenítő kezelés mai álláspontja lényegesen bizonyítja elveinek igazságát." A csonkolások tárgyalása 240 oldalon történik, ezzel szemben a gyomorműtéteké 50 oldalon. Megjelenik azonban a „gyomorkimetszés" leírása, sőt a „gyomorvégkimetszés" (resectio pylori) is. Ez utóbbit heges pylorus szűkületnél javallja, és mint a legújabb idők vívmányát említi. Érdekes e műtét történetének leírása a kortárs tollából: „A gyomorkimetszés műtéte a legújabb idők vívmánya. Az első műtétet Péan végezte (1879), a másodikat Rydigier (1880) ; de mindkét esetnek szerencsétlen kimenetele folytán a műtét bizalomvesztett lön s az is maradt volna, ha Billroth 1881-ben szerencsésen gyógyult esetével a műtét életképességét be nem bizonyítja. Billroth céltudatos és következetes kutatások által jutott arra a meggyőződésre, hogy a gyomorcsonkolás nem okoz okvetlenül halált. A megfelelő kísérleteket vezetése mellett már 1874-ben végezte két jeles tanítványa : Gussenbauer és Winiwarter, s csak tüzetes előkészületek után fogott első, szerencsés kimenetelű műtétéhez. Azóta már számos jeles sebész végzett gyomorcsonkolást. Sajnos, hogy az eredmény nem valami felbátorító. Kramer szerint a rákos gyomorvégnek 72 esetben történt kimetszése után csak 17 maradt életben, s ezekben az esetekben is az élettartam nem lett lényegesen meghosszabbítva." 8. Steiner Pál : Sebészeti műtéttan : 727, részben színes ábrával. 528 oldal. (Budapest, Franklin társulat.) I. és II. kiadása 1915., ill. 1923. évben. A sebészeti