Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Kós Rudolf: Adatok a magyar nyelvű sebészeti műtéttanok bibliográfiájához

kitsiny lapos fogó, különb-különb-féle hús metsző kések, tsontfűrész két lapos vassal, különb-féle sütő vasak, melyek rész-szerint a tagnak elmetszéséhez s a vér állításához és egyebekre-is szükségesek. Negyedszer ; fitzamodásokhoz vagy tsont-törésekhez való sráffos instrumentum, sindelből készített különb-különb-féle deszkátsák, pléh vagy papirosból készítettek, hogy azzal a meg-törött tsontot beköthessék, és ládástska, mellyben a törött láb-szár tétessék, karóhoz való sindel, vánkosok, fáslik és egyéb ezekhez hasonlók." 2. Réczey I. : A sebészeti műtéttan aiapvonatjai, Buda, 1838. (Győry bibliographiájában Pest szerepel kiadási helyként, a tulajdonomban levő példányban azonban Buda.) „Nyomtatott Gyurián és Bagó betűivel Buda 1838" A mű egyébként német nyelven is megjelent. A 267 oldal terjedelmű ábra nélküli mű „általános" és „különös" (részletes) részre oszlik, és az utóbbi nagyrészt tájanatómiai beosztást követ. Réczey saját magát ,,orvos és sebésztanár, szülésmester s a magyar királyi egyetemben a gyakorlati sebésztan tanítójának rendes segéde" címmel nevezi. „A sebészség"-ről pedig a könyv előszavában úgy nyilatkozik, hogy az „a mi időnkben rendkívüli előlépteket tett, a lehető tökélynek fő pontjától nem messze látszik lenni". A könyv értéke, hogy az első magyar nyelven írott rendszeres sebészi „műtan". A könyv nyelvét olvasni rendkívül élvezetes a mai kor sebésze számára. Jellegzetesek az ilyen kifejezések: karczozás, a „nadályok" alkalmazása, a hámtól megmeztelenített bőr, lékezés, Hygmorbarlang, békadaganat, gŐgsíp, csecseimetszés, hudcsap, hudcsŐ, férfiúi tag, orrvérfolyás, a „mesterséges segg"-képzés (anusartefic), megfekvés (decubitus), a felkar csonkítása, a sérv műtétele stb. Máskor azonban a túlzott magyarságra törekvés erőltetett és zavaró. Az ilyen kifejezéseket ma már szinte meg sem értjük: pőfeteg (polyp), szívókák kiirtása (exstirp. hydatidum), végbéliszam (prolapsus), czombkoncz csonkítás (amput, femoris), vízkorságos ízek megszívása (punctio articulorum hydropicorum), összenőtt monymakktvü (phimosis), makkperecz (paraphimosis), konok fej (caput obstipum) stb. Szakmailag érdekes, hogy a műtéti előkészületek között mosakodásról szó sincs, éppúgy az akkori érzéstelenítési, ill. gyakorlati fájdalomcsillapítási módokról sincs közlés. Azonban a Lembert-varrat keresztülvitele már szerepel a könyvben. 3. Szabó János : Kórodai tapasztalatok a műtői sebészet köréből. Pest, 1845. 81 oldal, 1 kőre metszett táblával. A munka a szerző orvostudorrá „igtatása" ünnepélyére készült, és a szerző az akkori sebészet csak néhány műtétét ismerteti esetek kapcsán. így az állkapocscsonkítás, a szájképzés, az idegen test „a gőgben", ínmetszés, húgykőmetszés műtétei, továbbá a Chopart-féle kiízesítést és alszárcsonkítást. E rövid munka mégis hazai orvostörténeti érdekességű, mert nemcsak e néhány műtét műszereit, azok korabeli neveit ismerteti, hanem egy-egy ilyen műtét lefolyását és utókezelését is, azt pedig az ez időből származó többi műtéttanban ilyen szemléltetően nem találhatjuk meg. 4. Navratil Imre: Sebészi műtéttan. Pest, 1867. (Emich Gusztáv M. Akad. nyomdája; 1. és 2. ábra.) A 421 oldal terjedelmű műtéttan XIV szép fametszetes ábrával illusztrált. A szerző véleménye szerint „egy magyar sebészeti műtéttan igen érezhető hiányát" akarta pótolni. Bár ekkor még a sebészeti műtét alatt