Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Lesky, Erna: Semmelweis Ignácra vonatkozó iratok a bécsi Egyetemi Levéltárban

tozásával, továbbá Zeissl Hermann orvosdoktornak a syphilisre vonatkozó kérelmezett magántanárságot azzal a megszorítással, hogy elméleti előadásaiban csupán a kórtani múzeum ábráit és készítményeit veszi igénybe. Értesítjük erről a Tanári Testületet 037. sz. ez év május 17-én kelt jelentésének elintézéseképpen és azoknak a kérvénymellékleteknek visszazárása mellett, amelyeket vissza kell juttatni Semmelweis és Zeissl doktoroknak. Ami a magántanárok által adott oktatás közbeni hullahasználatot illeti, felhívjuk a Tanári Testületet, hogy az ebben az esetben vázolt körülmények tekintetbevételével adjon minden egyes esetben indokolt szakvéleményt arról, hogy meg kell-e engedni ezt a használatot a magántanároknak, és mindenesetre milyen megállapítandó korlátozások mellett. Bécs, 1850. október 1-én. Thun s. k. Az orvosi Tanári Testületnek. Helyben Program Az elméleti szülészet egész területéről szóló előadások, tanbabán való bemutatásokkal, 5-ször hetenkint. Bécs, 1850. május 9-én. Dr. Semmelweis s. k. Zusammenfassung Ministerialbescheid im Zusammenhang mit dem 2. Habilitationsgesuch von Semmelweis (1, X, 1850) Mit dieser Entscheidung beschäftigen sich eingehend: Lesky, Semmelweis, S. 73—78; Benedek, S. 171—174 und Gortvay—

Zoltán, S. 68—71. —Keiner nimmt nak utolsó bekezdése első pillantásra ugyan kedvező, hiszen a testületnek többségi votummal kellett volna szakvéleményt mondania. Csakhogy éppen erre nézve volt már Semmelweisnek szomorú tapasztalata: A tantestület két szemben álló tábora közül a minisztérium már háromszor döntött azok ellen, akik az ő ügyét támogatták. (Vö. Lesky i. m. 54. utolsó 2 sorával!) Schürer von Waldheim a későbbi elmebaj első jelének tartja Semmelweis hirtelen távozását Bécsből (Ignaz Philipp Semmelweis, Wien —Leipzig, 1905. 90.), és mintha Lesky is erre célozna. (78.: „Itt megszűnik Semmelweis esete mint történelmi, és kezdődik mint lélektani.") Gortvay—Zoltán, 70. határozottan cáfolja ezt a feltevést. Lesky viszont Semmelweis saját magyarázatát tekinti „későbbi önértelmezés kísérletének". (78.) Lélektani rekonstrukcióként a következő feltevés kínálkozik: Semmelweis 2. kérvényét, úgy látszik, csak Rokitanskyék nyomására, bíztatására adta be. Nyolchónapi várakozás után úgy érezhette, hogy sejtései és félelme valóra vált, amiből levonta a konzekvenciát, és hátat fordított Bécsnek. Döntésében közrejátszhatott pesti barátaival folytatott levelezése (vö. Antall —R. Harkó —

Vida i. m. 210. 6. jegyzet). Tőlük értesülhetett tanainak itthoni visszhangjáról. Az sem lehetetlen, hogy bátyján, Szemerényi Károlyon, a szabadságharcban résztvett papon akart segíteni, akit ekkor már üldöztek (1. az egykorú esztergomi Schematismusokat, valamint Gortvay—Zoltán 34. 9. jegyzet).