Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FORUM - Semmelweis kórtörténetének nyomában — Bécs és Budapest levelezése (magyar, angol és német nyelven)

Magas hivatali tisztséget betöltő személyek leveleit közöljük. Nem bíráljuk e leveleket, hanem közöljük. Nem vádaskodunk, csak kérdezünk. Nem háborgunk, csak szomorúak vagyunk, hogy eltűntnek kell tekinteni e fontos levéltári anyagot, és nem a háború viharai pusztították el (mint nálunk annyi értéket az elmúlt századokban), hanem az emberi hanyagság 1963-ban, a béke és a prosperitás időszakában. Nem gyanúsítunk, csak szerencsétlennek érezzük magunkat, hogy e fontos iratokról a bécsi Orvostörténeti Intézet részére, ahol a legkiválóbb Semmelweis-kutató a professzor és az igazgató, nem készültek másolatok, nem vették mikrofilmre. Keserűen gondolunk arra, hogy az Ausztria és Magyarország között 1926. május 28-án kötött bádeni szerződés alapján jogi érvet sem hozhatunk fel az anyag kiadására vonatkozóan, mert a bécsi hatósági vagy kórházi iratok, paragrafusok szerint, nem tekinthetők a két ország közös szellemi tulajdonának akkor sem, ha magyar vonatkozásúak. Tehát maradt volna és marad a múlt közös kutatásában való előzékenység, a vélt prestige-szempontok mellőzése, hiszen a prestige-politika ritkán szokott beválni még a nagyhatalmi politikában is. A titkolódzás gyanúsítgatásokhoz vezet, márpedig ez méltatlan az általunk annyira becsült „medizinische Wien"-hez. Ezért közöljük azoknak a magyar szerzőknek írását, akik erről írtak a magyar sajtóban, és a levelezés eredeti szövegét. Mi visszavonulunk, döntsön az olvasó és a bíráló utókor. II. BENEDEK ISTVÁN: SEMMELWEIS ÉS KORA Budapest, 1967. 389-392. 1. „Volt-e egyáltalán kórrajz? És ha volt, hová lett? Száz éve a bécsi közkórházban a klinikai szellem már megkívánta a kórrajz vezetését. Általános felfogás szerint a kórrajz elveszett. Regöly-Mérei Gyula szerint többen eredménytelenül keresték: „Ismeretes, hogy Semmelweis kórházi kórtörténetének teljesen nyoma veszett. A Győry Tibor, majd Felix Boenheim továbbá Joseph Keller, valamint az általam végzett kutatások éppen úgy eredménytelenek maradtak, mint több más orvostörténész ez irányú fáradozása. Haranghy professzor kérésére Chiari bécsi kórboncnok-professzor is megkísérelte a kórlap felkeresését, azonban ez sem járt sikerrel (1958)."* A „több más orvostörténész" közt azonban van egy, aki nem osztja ezt a nézetet, noha a kórtörténetet prezentálni ő sem tudta. Darvas István ez, a 82 éves jogásztörténész, aki nyolc éve foglalkozik a Semmelweis betegségével kapcsolatos adatok kutatásával, és azt állítja, hogy kitartó nyomozással sikerült a kórrajz nyomára bukkannia. Megvan — szerinte — a kórrajz, éspedig egy külföldi intézménynél, amely azonban nem hajlandó kiadni. Darvas azt állítja, kezében * Semmelweis betegsége. Szerk. Hüttl Tivadar. (Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének orvostörténeti elemzése.) Medicina, 1965. 14. p.