Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FORUM - Semmelweis kórtörténetének nyomában — Bécs és Budapest levelezése (magyar, angol és német nyelven)

I. BEVEZETÉS Ausztriában és Magyarországon — éppen a közös történelmi múlt miatt — szoros szálak kötik össze a tegnap búvárait, foglalkozzanak általános vagy éppen tudománytörténeti kérdésekkel. De ezen túlmenően, az egyes emberek életútjában is gyakran különböztethetünk meg bécsi és pesti korszakot, hiszen a két város — ha eltérő súllyal is — része volt életüknek. A múlt megítélését elfogultság nélkül, de a történelmi források minél teljesebb feltárásával kell elérnünk. Nyugodt szívvel mondhatjuk: a magyar kutatók közreadják — néha egyenesen az exhibicionizmus vádját felidézve vagy a természetes nemzeti önérdeket „elárulva" — a rendelkezésre álló teljes forrásanyagot. Sajnos nem mindig kapjuk meg ezért a viszonzást a velünk közös történelmi múltú országok egyes szerveitől vagy kutatóitól. Anélkül, hogy a mostani esetben ezt „vádként" kívánnánk megfogalmazni, előre kellett bocsátani : miért érint bennünket érzékenyen magatartásunk viszonzatlansága. Szándékosan közöljük ugyanabban a kötetben azokat az iratokat, amelyeket a bécsi egyetem ajándékként adott nekünk (másolatban), együtt a kórtörténeti levelezéssel. Nem akarjuk hinni, hogy az ajándékozó barát megtagadja a másik oldalon a ma már senkit sem sértő anyag publikálását. Mást nem mondhatunk, a levelezés önmagáért beszél. Egyszerűen érthetetlenek a válaszok — ellentmondásosak és hihetetlenek. Az anyagot olyan pontosan megőrző osztrák adminisztráció 19ß3-ban — egyszerű költözködésnél — veszni hagyja azokat az értékes iratokat, amelyekről előtte levelez mint jogilag kiadhatatlanról. Hihető ez?! Dr. Marlene Jantsch levelében megírja, hogy a zár alatt tartott kórtörténetet megkapta. De nem közölhette, megtagadott minden választ az őt felkereső Réti doktornak, a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság s. titkárának, aki az idézett feljegyzést* adta át szerkesztőségünknek, és Jantsch doktornő nem válaszolt (elég szokatlan forma) felkérő levelünkre sem. Tehát sohasem elhárította, megcáfolta a kérdéseket, hanem — tilalomra hivatkozva — megtagadta az érintkezést. Ki csodálkozhat azon, hogy ez rossz érzéseket kelt bennünk?! * Szövege a következő: „Feljegyzés 1969. május havában, hosszabb nyugati utazásom során meglátogattam lakásában Dr. Marlene Jantsch docenst, aki azelőtt a bécsi egyetem orvostörténeti intézetében dolgozott. Az indítékot az adta, hogy Orvosegyetemünk kérésére foglalkoztam a Dr. Darvas István által megindított levelezéssel, amely Semmelweis bécsi utolsó napjainak és halálának körülményeire igyekezett fényt deríteni. Jantsch doktornő igen szívélyesen fogadott, de mint mondotta, Semmelweis boncolati leletének birtokában levő hivatalos másolatát nem tudja rendelkezésre bocsájtani, mert a bécsi egyetem rektora ezt fegyelmi terhe alatt megtiltotta, és így meg sem mutathatja. Az eredetinek — véleménye szerint — meg kell lennie az orvostörténelmi intézetben. Budapest, 1969. június 5. Dr. Réti Endre igazgató"