Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Katona Imre: A pápai bencés templom kriptája
reguláival való összefüggés alapján — rendszeresen feljegyezték a test halál utáni állapotára vonatkozó adataikat. Minden valószínűség szerint ennek tulajdonítható, hogy kriptáikba a tehetősebb polgári lakosság is szívesen temette el hozzátartozóit. A pápai pálos kolostor kriptájában tapasztalható állapotokról nem maradt fenn korabeli tudósítás, mert a rendet II. József feloszlatta, s a pálosok helyére költöző bencések figyelme elsősorban a belső szerzetesi életre és az iskola fenntartására irányult. Ehhez még az is hozzájárult, hogy Mária Terézia ismeretes rendelete következtében már a XVIII. század végén és a XIX. század elején tilos volt a templomi és a templom körüli temetkezés. A pálosok kriptái nem fülkés, hanem nyitott rendszerűek. Ez a megoldás megkönnyítette, hogy az eltemetettek halál utáni állapotát figyelemmel kísérjék, és az esetek egy részében feljegyezzék az ebből származó adatokat. A márianosztrai cinterium sem volt ettől eltérő megoldású. Ennek is — hasonlóan a pálosok egyéb kriptáihoz — szabályos kriptatere volt, amely azonban túlterjedhetett a templomtér falain. Csak ezzel magyarázható, hogy az eltemetettek „sírján . . . virágok nőttek 1 '. Az 1638-ban a jelenlegi helyén, vagy ahhoz egészen közel emelt pápai pálos kripta is hasonló kiképzésre enged következtetni. A kripta iránti érdeklődés miatt vált esetenként szükségessé a kriptatérnek a templom falain túlmenő bővítése. Míg Márianosztrán ez szükséges volt, Pápán a XVII. század közepén, amikor a reformáció még tartotta magát, ennek szükségessége alig merült fel. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kápolna a katolikus restauráció gyors kibontakozásával néhány évtized múlva szűknek bizonyult, és a XVIII. század első évtizedeiben a rend erősödésével fel is merült lebontásának és új, nagyobb méretűvé felépítésének a gondolata. A kriptának a templom épületterén túlmenő kiterjedése, vagyis a kriptatér egy részének földdel való fedése következtében sikerült biztosítani a levegő állandó temperáltságát, ami a tetemek egyenletes kiszárításának egyik fontos előfeltétele. A pápai bencés templom kriptájánál is tapasztalhatjuk, hogy levegőjének hőmérséklete meghatározott, egyenletes, és ezt a tulajdonságát jelentéktelen ingadozással megtartja az évszakok változásától függetlenül is. Ezzel függ össze a kripta egyenletes légjárata. A mumifikálódás tehát elsősorban a levegő mozgásával, a kripta egyenletes, alig változó hőmérsékletével és kedvező páratartalmával magyarázható, melyek együttesen kedvezőtlen feltételeket teremtenek a bomlást okozó baktériumok számára. Hasonló körülményeknek tulajdonítható a brünni és a kijevi kriptákban végbement mumifikálódás is. IRODALOM OL. Acta Paulinorum. Fase. 248-280. Pápa. Róm. Kat. Plébánia. Halálozási anyakönyvek, I. kötet 1696—1709-ig., II. köt. 1730. jan. 30-tól 1742. aug. 30-ig, III. köt. 1753. jan.-tól 1754. szept. 19-ig. Bakonyvári Ildefonz : A pápai pálos gimnázium. Pápai Gimn. Értesítő, 1896. Molnár István : Pálosok Pápán. Pápa és Vidéke, 1941. jan. 19., 26., febr. 2., 16., 23.
