Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: A Ráday könyvtár orvostörténeti jelentősége a XVIII. században
a legelső nyomtatásban megjelent orvosi vonatkozású magyar munka; Jessenius anatómiája (Anatómiáé. — De ossibus tractatus. Wittenberg, 1601), amely őt a német sebészet úttörőjévé tette; Zsámboki (Sambucus) János orvostörténelmi vonatkozású (Veterum aliquot et recentium medicorum philosophorumque icônes. Antwerpen, 1015) műve, sőt az olasz származású orvosnak és természettudósnak, Manardusnak, II. Ulászló, majd II. Lajos magyar király udvari orvosának, nevezetes orvostudományi levelei (Epistolae medicinales, Basel, 1549). 466 A XVII. század két legjelesebb orvosi vonatkozású enciklopédikus műve: Pápai Páriz Ferenc „Pax corporis"-a (Lőcse, 1751) és Apáczai Csere János „Magyar Encyclopaedia"-ja (Utrecht, 1653). A XVI—XVII. században a magyar orvosi irodalomban nagy számmal szereplő, ún. pestistraktátusok — Csipkés Komáromi György (Anglicum spicilegicum. Debrecen, 1664), Moller Károly Ottó (Orvosi oktatása a pestises nyavalyák ellen. Buda, 1740), Köleséri Sámuel (Pestis Dacia anni 1709. Cibini, 1709) stb. — első kiadásai állhattak még Weszprémi rendelkezésére. Hogy a XVIII. század második felében az őszinte segítőkészség ellenére is milyen nehézségek árán juthatott hozzá valaki egy-egy könyvhöz, bizonyítja az, hogy a Ráday-könyvtárban — a század végén felvett katalógus adatai szerint — olyan magyar szerzők műve is szerepel, akiket Weszprémi István nem vesz fel biográfiájába. Ezek Cseh-Szombaty József (Diss. Inauguralis Medica de morbis glandurarum secundum aetates. Viennae, 1782), Tolnay Sándor (A marhaveszélyről való könyv. Pesth, 1787) 47 , Ratz Márton (Diss. Medica de Encomiolactis. Budae, 1778) 48 írásai, bár az említett művek az első kötet megjelenése, 1774 után kerülnek könyvkereskedői forgalomba, az utolsó kötet megjelenéséig, 1787-ig azonban adódhatott volna lehetőség arra, hogy művébe bekerüljenek. Az említetteken kívül több példa tanúsítja, hogy a „szent öreg" — miként Kazinczy elnevezte — milyen tekintélynek örvend tudós körökben; nemcsak könyveket kapnak kutatásaikhoz, tanácsait is kikérik. Költők és írók: Kazinczy, Batsányi, Pálóczi Horváth Ádám, Révai Miklós ; történészek: Cornides Dániel, Tomka Szászky János fordulnak hozzá, továbbá természettudósok, orvosok és polihisztorok, mint Milesz József debreceni orvos— Anton Störck művének 49 magyarra fordítója; Gyarmathy Sámuel orvos és nyelvész; Horányi Elek jeles polihisztor — aki biográfiájába 50 sok orvost is felvesz, s akit Weszprémi is elődjeként emleget. 51 Tóth-Pápai Mihály, a tratzali alkimista pap pl. nemcsak köny400 Weszprémi István, mivel Manardus sokáig Magyarországon élt és az említett levelek közül több kelt Magyarországon, felveszi művébe. Vö. Weszprémi i. m. I. köt. 205—209. 47 A mű Pesten megjelent német nyelvű kiadása volt meg a könyvtárban, az eredeti Bécsben magyarul 1784-ben jelent meg. 48 Gortvay Gy. : Az újabb kori magyar orvosi művelődés és egészségügy története (Bp. 1953) nem említi. 49 Störck, A. : Medizinisch praktischer Unterricht für die Feld- und Landwundaerzte. Bd. 1—2. Wien, 1776. 5,1 Horányi E. : Memoria Hungarorum et Provincialum scriptis notorum, quam excitât. Wien, Pozsony, 1775—1777. 51 Weszprémi i. m. A szíves olvasót nagy tisztelettel köszönti. I. köt. 429. 6 Orvostörténeti Közlemények 64—65.
