Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: A Ráday könyvtár orvostörténeti jelentősége a XVIII. században
Weszprémi István — aki a könyvgyűjtésben is komoly segítsége — amikor magyarországi és erdélyi orvosdoktorok munkái után kutat, levélben fordul Rádayhoz: ,,. . . úgy értettem, hogy az Ur egyebb foglallatossági között, mostan a' Medicusoknak írásai körül szemlélődik — kezdi levelét, majd konkrét tervét előadva könyveket kér tőle, „a'mellyeket ítél az én feltett tcélomnak elérésére tartozandóknak lenni, méltóztassék különös Signaturába tenni. . ., fogok módot benne keresni, hogy mind azt, valamellyet én velem communicalni méltóztatik az Ur, kezemhez vehessem Z" 44 E sorok azt is bizonyítják, hogy még Weszprémi is •— akinek pedig orvosi tudásáról maga Morgagni is híres munkájában többször elismerően nyilatkozik — mennyire megbízott Ráday Gedeon ítéletében. Ráday Gedeon európai színvonalon álló gyűjteményt akar létrehozni, ugyanakkor azonban fontos feladatnak tartja, hogy a magyar írók műveit összegyűjtse. Weszprémi István már említett levelében elismerően nyilatkozik a hazai tudományos irodalomról: „... akárki is könnyen által láthatja, ha kiváltképpen meggondolja, hogy azokban a boldogtalan időkben, a sok rendbéli hadakozások, viszálkodások, rablások s pusztítások miatt, a mely leveleink és más egyéb írásaink lehettenek is, azok többnyire elszéledtének, szóródtanak és el is vesztenek; de mégis mindazon által Doktorainkat tudhatjuk mutogatni, más egyéb európai nemzetek felett. . ," 45 Jelenleg nincs biztos levéltári adat arra vonatkozóan, hogy válaszolt és küldött-e valójában Ráday orvosi könyveket, de ha tekintetbe vesszük, hogy rendszeres könyvbeszerzője volt és mint ilyen állandó kapcsolatban állt vele; továbbá, hogy biográfiájának összeállításához 1770—1780 között a Ráday könyvtáron kívül csak az erdélyi Teleki-gyűjtemény állt rendelkezésére, feltétlenül el kell fogadnunk azt a tényt, hogy szoros kapcsolat lehetett közöttük. Hiszen a könyvtárban megtalálható Weszprémi által írt első magyar szülészkönyv (Bábamesterségre tanító könyv, Debrecen, 17öö) 46ű , sőt a híres biográfia is (Succincta Medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia, Centuria Prima Excerpta ex Adversariis Auctoris. Lipsia, 1774). Mivel a magyar szerzők közül elsősorban a kortárs irodalmat gyűjti, ezért a XVIII századi orvosírók összeállításában segíthette; ezek közül: Dombi Sámuel (Diss. .Physico-chemico-medica de vino. Utrecht, 1758), Fischer Dániel (De terra medicinali Tokajiensi, a chymicis quibusdam pro solari habita. Boroslo, 1732), Szathmári Paksi Pál (Diss, de Simplicium Remediorum prae operose concinnatis praestantia. Claudiopoli, 1760), Plenck József (Pharmacologica chirurgica. Viennae, 1782), Rátz Sámuel (Compendaria Myologio institute Pest, 1795), Glósz (Glosius) Sámuel (Diss, inanguralis Medica sistens diagnosim Morborum, Vindobonae, 1764) és Hatvani István írásai említendők. A megelőző korszakból a könyvritkaságnak számító Méliusz Juhász Péter Herbáriuma (Kolozsvár, 1578), 44 Weszprémi I. levele Ráday Gedeonhoz. Debrecen, 1769. jan. 22. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Történeti Dok. 67.391.1 45 Uo. 460 A mű tulajdonképpen az első bécsi orvosi iskola szülésztanárának, Johann Henrik Crantz művének magyar nyelvű fordítása, mégis mivel a szerző hazai viszonyokra alkalmazza, önálló alkotásnak kell tekintenünk; a magyar művelődéstörténet is így tartja számon.
