Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: A Ráday könyvtár orvostörténeti jelentősége a XVIII. században

próza mellett — a természettudományi és orvosi könyvek beszerzésére, mégis szakterületileg, de művelődéstörténeti szempontból is a legértékesebb irodalmat veszi meg. A Pécelre rendszeresen érkező újságok és folyóiratok főként referáló jellegű könyvrecenziókat tartalmazó kiadványok; így a legújabb természettudományi és orvosi művek bőséges recenzióval ellátott lipcsei referáló lap kötetei is helyet kapnak a könyvtárban.

24 Egy 1763. december 5—20-ig lezajlott aukción Nagy Sámuel a „Wienerisches Diarium" árverési hirdetése alapján pl. 08, főként természettudományi könyvet vásárol. E kiadványok közül elég, ha csak a legértékesebbeket említjük meg:

25 Albinus, B. S. : Icones ossium foetus humani. Leyden, 1737. Alpini, Prosperi : De praesagiende vita et morte aegrotantium. Leyden, 1737. Boerhaave, H. : Praelectiones academicae de in proprias institutiones rei medicae. Ed. 2. Vol. 1—7. Amsterdam, 1742—1744. Harvey, W. : Exercitationes anatomica de motu cordis et sanguinis in animalibus. London, 1661. Huygens, Ch. : Opera varia. Vol. 1—4, Leyden, 1724. Huygens, Ch. : Opera reliqua. Vol. 1—2. Amsterdam, 1728. Linné, K. : Flora Suecica. Leyden, 1740. Linné, K. : Flora Zeylenica. Holm, 1747. Linné, K. : Genera Plantarum. Leyden, 1742. Malpighi, M. : Opera omnia. London, 1686—1687. Malpighi, M. : Opera posthuma. London, 1697. Morgagni, G. B. : Epistolae anatomicae. Leyden, 1728. Morison, R. : Plantarum história universalis. Oxford, 1680—1699. Ray, J. : Methodus plantarum. London, 1703. Wammerdam, J. : Biblia naturae, sive história insectorum. Vol. 1—2. Leyden, 1737—1738. Wallisnieri, A. : Istoria della generazione dell' homo e degli animali. Venezia, 1721. Van Helmont, J. B. : Opera medica. Ed. 4. Leyden, 1007. 24 Commentarii de Rebus in Scientia Naturali et Medicina Gestis. Somkuti i. m. 164. 25

Ray, John (1627?—1705): angol biológus. Növényrendszerében elsőként tett különbséget virágtalan és virágos növények, az utóbbiakon belül pedig a két- és egyszikűek között. Huygens, Christian (1629—95) : holland fizikus, matematikus, csillagász. A Saturnus egyik holdjának felfedezője, majd 1686-ban az Orion ködfoltot észlelte. Az ún. Huygens-elv felfedezője, vagyis kimutatta, hogy a visszaverődést és törést a hullámelmélet alapján értelmezni lehet, s elvét kidolgozta a hullámok terjedésére. Vallisnieri, Antonio (1661—1730): orvos és természettudós. Malpighi, majd Sacco tanítványa, 1709—1711 között Páduában az orvoskari elméleti orvostudomány másod-, majd első tanszékvezetője. Különösen fejlődéstörténeti kutatásaival nagy hírnévre tesz szert; a botanikában róla nevezték el a „vallisneria" tropikus és subtropikus tájak édes vizeiben élő növényt. (A jegyzékben felsorolt többi szerzőről a tanulmányban még bővebb adatokat közlünk.)