Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: A Ráday könyvtár orvostörténeti jelentősége a XVIII. században

egyetemnek adományozza. A XVIII. század elején Erdélyben Köleséri Sámuelnek, Erdély főorvosának csaknem kétezer darabból álló könyvtára van; továbbá Weszprémi Istvánnak, halála után azonban könyvei szétszóródnak, egy részét a debreceni kollégium veszi meg. A többi jelentősebb orvosi és természettudományi anyaggal rendelkező gyűjtemény alapítása már a XIX. század elejére esik. A gyűjtők: Gyarmathi Sámuel, orvos és zilahi főiskolai tanár; Sándorfi József, Bihar megyei főorvos; Pathi Nagy Sámuel, komáromi orvos; Dorics István, a tiszai kerület rendes főorvosa és Schuster János, a pesti orvosi kar kémikusa. Az első közkönyvtár a Rókus-kórházban az 1840-es években alakul, az 1837-ben létesült Pest-Budai Orvosegyesület is csak 1840-ben rakja le könyvtárának alapjait Stessel (Szelényi) Lajos bécsi magyar orvos 1500 orvosi könyvének adományozásával. Ugyanebben az évben nyitja meg kapuit az Orvoskari Könyvtár.

50 Orvosi gyűjtemény tehát éppen az 1770 és 1790 közötti időszakban — mikor Weszprémi István a Magyarországon fellelhető orvosok írásait kívánja összegyűjteni — alig létezik. A rendszeres gyűjtőmunka feltételei hiányoznak: „Mely nehéz dolog lett légyen — írja Weszprémi — oly számtalan sok régi leveleket, Diplomákat és egyéb írásokat és könyveket felhányni- s vetni, míg ezen orvosokat öszve lehetett szedegetni s eképpen a setétségből világosságra általhozni, hogy a feledékenységnekmélységes örvényében örökké ne maradnának . . ."

6 Rendezett könyvtárak csak a külföldet járt diákok álmaiban élnek, s a XVII. században talán csak olyan nagy egyéniség, mint Zrínyi Miklós talál módot — ,,

inter arma" is — könyvgyűjtésre, kinek könyvtára egyedülálló a saját korában. A nagy főúri magánkönyvtárak kialakulása is csak a XVIII. század második felére esik. Kivételes értékű és szinte valamennyi szakterületet — köztük a természet- és az orvostudományt is — felölelő gyűjtemény, ahol a rendszeres gyűjtés már a XVII. század elején megindul, a Pesttől alig néhány kilométerre levő péceli Ráday Könyvtár, valamint az erdélyi Teleki-gyűjtemény Marosvásárhelyen. A péceli könyvtárnak az a nagy előnye az utóbbival szemben, hogy az ország szívében jön létre, és így a felvilágosodással meginduló eszmei mozgalom korában — mint kulturális központ — kiemelkedő szerepet játszik. A Ráday és a Teleki Könyvtáron kívül pedig nincs is hasonló nagyságú könyvtár e korszakban, csak az utolsó két évtizedben Széchényi Ferenc könyvtára, továbbá Klimó György pécsi püspök nyilvánossá tett gyűjteménye. A RÁDAY KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE A magyar könyvtártörténet szempontjából a XVIII. század igen jelentős korszak. A század elején még a XVII. században alapított barokk könyvtárak — a maguk dekoratív jellegével — uralkodnak. Céljuk elsősorban nem a szellemi igények kielégítése, hanem a könyvtártulajdonos főúr palotájának fényét emelni. 56 Gortvay Gy. : Az újabb kori magyar orvosi művelődés és egészségügy története, I. Bp. 1953. 149. 6 Weszprémi I. : Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz. Bp. 1960. XII. 1.