Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára

századra megszabta. Hogy ez mennyire volt szerencsés útválasztás, annak megítélésével a korszerű történetírás bőven foglalkozik. Deák Ferenc alakja, minden történelmi értékeléstől függetlenül is, maradandó értéke a magyarságnak. Kossuth Lajos a kiegyezés mindenkor legélesebb ellensége, magát Deákot, halála alkalmával, mint „a nemzet legjelesebb polgárát" gyászolja, „. . . kiben a hatalmas analytikus észt, a szándékok önzetlen tisztaságát és azt, hogy a depravatio ragályos korában mindig »vir probus et integer« maradt, még ellenségének is tisztelni kell". A kiegyezés, „. . . e téves, e meghiúsult mű a legbámulatosabb revelatiója Deák mind nagy eszének, mind nemes jellemének". Hogy Deák, aki hatalmi eszközökkel nem rendelkezik, fellép egy eszmével, mely „ellenkezik fajának minden érzelmével, ezredéves történelmének hagyományaival, nemzedékről nemzedékre örökségül szállt aspiratióival. . ." és ezt el tudja fogadtatni, „... ez oly óriási észerőnek, oly érzelmi praepotentiának bizonyítványa, amely valóban bámulatot kelt. Az értelmi felsőség ilynemű diadalára én nem tudok példát a történelemben. De e csodás diadal még egy más dolognak is revelatiója. Revelatiója annak, hogy a nemzet határtalan bizalommal volt Deák jelleme, becsületessége, önzetlen hazafisága iránt. . . mert az ő jellemének szeplőtelen tisztaságához a gyanúnak még csak árnyéka sem férhetett. Az ész és jellem összhangzata teszen embert naggyá. S a nagyság imponál." Ezért Kossuth szerint „erkölcsi nagysága oszthatatlan nimbusszal veszi körül emlékezetét". Deák szerencsés ember volt, hogy alkalma nyílt a becsületesség és hozzáférhetetlenség, önzetlenség „republikánus erényeit monarchiában revelálhatni... mi büszkék lehetünk rá, hogy e romlott korban fajunknak jutott e manifestatio dicsősége : a democraticus elvek e diadala, mely koronás főknek is imponál"/

1 Summary Ferenc Deák was an outstanding figure of 19th century Hungarian history. Already in his early school-years his unreserved contact-building nature was manifest, as well as his inclination for "heaviness", comfort. He was not too ambitious in his studies, did not seek the first place, although later he achieved it without any apparent effort. His memory was excellent, so he took no notes, which was considered slackness by his teachers. He had no passions, did not like taking risks. Concluding his studies one of his first aims was to ensure his independence. As member of the Diet in Pozsony (1832-1836) he showed himself a well-balanced, sober-minded character. In his speeches his only weapon was persuasion, a principle he followed throughout all his life. There were many delicate situations where his calm and sound mediation smoothed the differences. His great working capacity was combined with a cheerful mood and optimism. The year 1842 brought a turning point in Deák's life. Due to some excitement he fell ill and his recovery was slow. We have no data whatsoever on the nature of his illness. During his convalescence his brother Antal died which affected him very 47 Kossuth Lajos levele Helfy Ignáchoz Deák halála alkalmával; Törs Kálmán (szerk. : Deák Ferenc emlékezete. Bp. 1876. 233.).