Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

ADATTÁR - Iványi Emma: Arany János két levele háziorvosához

Iványi Emma : Arany János két levele háziorvosához 213 tanult orvossal pedig nincs ösmeretségem. Ó felhozta és dicsérte dr. Poórt,

vi mint jóravaló, s igyekező fiatal orvost — s ez akkor abba maradt én írtam neked, te szíves voltál receptet küldeni, használtam szereidet, s jobban lettem. De a fej, vagy fülzúgás, vagy sistergés, természetesen megmaradt, mint már 8 év óta folyton muzsikál. Tennap előtt — vagy tán kedden — kopogtat nálam valaki. Tessék. „Én dr. Poór vagyok, hallottam Salamontól etc. ma délutánra tettük a látogatást, de én délután nem érkezem, eljöttem most." Értelmes, ügyes embernek találtam, részvéttel kérdezett bajomról, én elmondtam neki 8 év alatti phasisait s mindent; ő kikérdezett, megvizsgált, megkopogtatott, s diagnosisa : lép baj. En mondtam, hogy nem fáj sehol, de ő bizton állítá, hogy a lép most is dagadt. Nem mondtam neki, de emlékeztem, hogy Kőrösön is néha, két három nap kegyetlen fájdalmakat éreztem, épen a tájon, hol ő vizsgálta, mit akkor veled sem közlöttem, rheumának, hűlésnek tulajdonítván; s hideg vízzel másszor melegkendővel etc. cur alván. Csodálkozva kérdezte, nem mondtad-e azt te, hogy lép baj. Én nem emlékeztem, hogy ilyet mondtál volna, de előkérve utóbbi receptedet, meggyőződött, hogy te is annak tartottad : és rendelt, ami következik : Recepted első részét, a hashajtót, megcsináltatni egyszer, délelőtt bevenni : délután kezdeni a te piruláidat, és 14 napig élni vele folyvást, minden nap 10 szemet vévén be. Ezenkívül 6 hétig minden reggel, éhomra, egy pohár keserűvíz (budai) egy pohár ivó víz, egy órai séta a szabadban, úgy a reggeli. Nem írt semmit, a te receptedet küldtem patikába, azt használom ily módon. Ő biztosított, hogy az ártani nem fog, ellenben a lépdagályt eloszlatja, s ha a lépet tökéletesen ki nem gyógyítja is, tetemes javulást okoz. Én elfogadtam, bizalmadat megerősítette azzal, hogy épen a te szereidet ajánlja, s megkezdtem a curát tegnap ( 16-án). Nem azért írom ezt, hogy az orvos háta megett veled tanácskozzam, vagy mintha elpártolásom miatt benső furdalást éreznék: hanem primo hogy tudjad; secundo és főleg, hogy nem lész-e nagy ártalmamra, ha

u kivált a pilulák oly nagy mértékben használása. Tudom, hogy bennök chinin van, s e miatti aggodalmamat közöltem is Poórral, de ő azzal nyugtatott meg, hogy előítélet az ezen ártatlan szer ellen, melylyel vádolják, bízvást élhetnek vele. Te, a ki bajomat huzamosb idő alatt s így jobban tanulmányozhattad mint P., meglehet nem léssz vele egy véleményen a baj iránt. Mindazáltal én már feltettem magamban, kijárni ezt a táncot végig ; tőled csak az iránt kérnék felvilágosítást : nem lesz-e ártalmas — szerinted létező bajomat még öregbítő — ezen cura ? Mert ha nem, akkor — használ nem használ — végig folytatom, de ha nagyobb veszélytől 13 Poór Imre (1823—1897) kegyesrendi szerzetes, 1851—1855 között végezte el az orvosi egyetemet, majd Bécsben és Párizsban tanulmányozta a bel- és bőrgyógyászatot. A Rókus-kórház főorvosa, egyetemi tanár, az Akadémia levelező tagja. (Szinnyei i. m. X. k., Bp. 1905., 1415—1421.1.) 14 Ez a szó a szövegben kihúzva.