Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gyárfás Ágnes: Benkő Sámuel (1743—1824) — A magyar orvosi topográfia kezdetei

méltatja, de minden elfogultság nélkül leírja a borok hamisításának akkori módszereit is. Latin megfelelő helyett a magyar eredeti szót helyettesíti be a megértés céljából: „lingua Hungarica Máslás titulo venit"

5

. A termesztési hely alapján első- és másodosztályú borokat választ el egymástól. A feldolgozás módját a champagne-i technikával hasonlítja össze. Itt francia szerzőkre hivatkozik.

6 Miután a város képét, társadalmát, életmódját ismertette, áttér a légköri viszonyokkal kapcsolatos megfigyelései leírására.

7 A hőmérséklet mérését naponta csak egy ízben végezte, reggel 7 órakor. A kortárs Hell már naponta háromszor mért, tehát sokkal pontosabban obszervált. A légsúlymérő adatait is egyszer regisztrálta napjában. A széljárás alakulását és a szelek páratartalmát a latin szókincs gazdagságával pontosan és jól jellemzi. A szél sebességének mindössze viharos vagy csendes változatát különbözteti meg. A csapadék megfigyelésénél a minőségi szempontokat helyezte előtérbe — eső, hó, dér —, mert úgy látta, hogy orvosi vonatkozásban ezek a lényegesebbek. Benkő ebben a munkájában egy év időjárását közli. Egy másik, nagyobb, ötkötetes munkájában, az Ephemerides meteorologici-medicae . .. (1802) címűben 15 éves megfigyeléseit publikálja. Ilyen irányú érdeklődése célját ő maga röviden így foglalja össze: „Ha ez a három dolog : levegő, életmód és az élelem különböző a vidékek, városok, tájak különbözősége szerint, akkor másként formálódik a lakosok vérmérsékleti típusa, tehát más kell hogy legyen a gyógyítás módszere . . . egyébként a gyógyítás gyakorlata számtalan hibát eredményez."

8 A XXVI. fejezet közbevetett. Ismerteti, kik adtak Miskolcnak privilégiumokat 1411—1005 között. A XXVII. és XXIX. fejezet páratlan érdekességű anyag. Az elsőben 1500-— 1781-ig bezáróan sorolja fel a Miskolcon és a megyében nem természetes halállal elhunytak eseteit. E történetek érdekesség dolgában felveszik a versenyt RáthVégh Fekete Krónikájával. Leírja a természeti katasztrófákat (árvizek stb.), és megemlékezik a híresebb emberek természetes úton való haláláról is. Pl. Didacus Kelemen teológiai magister és számtalan rangos titulus tulajdonosa 1744-ben isten kegyelméből hunyt el,

9 nem úgy, mint Asztalos Péter, akit 1685-ben Lakatos János küldött egy késszúrás segítségével a másvilágra, kétszáz forinton való civakodásuk miatt.

10 A XXX. fejezet az 1780—81-es évek kórboncnoki leírásait és az érdekesebb orvosi eseteket tartalmazza. A XXVIII. fejezet szerkesztési vagy sajtóhiba folytán nincs a könyvben. A XXIX. fejezetben az 1781. év betegségeit osztályozza, különös tekintettel a járványokra. Innen tudjuk, hogy Benkő ismeretterjesztő könyvet is írt a variolá5 Benkő i. m. 5. 6 L'art d'améliorer et conserver les vins . . . Red. Lamy. Paris, 1781.; Benkő i. m. 37. 7 M. Kiss Júlia: Miskolc időjárása 1781-ben. Borsodi Földrajzi Évkv. V. 1964. 90—95.; Szabó Gyula : Borsod-Abaúj-Zemplén megye éghajlatkutatásának története. Borsodi Földrajzi Évkv. III—IV. 1962. 114—123. 8 Benkő i. m. 4041. (XIX. fejezet.) 9 I. m. 64—65. J0 I. m. 55—56.