Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Sándorfi József (1767—1824)
Sándorfi József a magyar színháztörténet lapjaira is beírta nevét: ekkorra már jelentőssé gyarapodott vagyonát „a magyar nyelv pallérozására alakult Jádzó Társaságnak támogatására" fordította. 1815. február 1-én kötött szerződést Gulátsy Antal álmosdi földbirtokossal, hogy átveszi tőle debreceni színtársulatát az összes felszereléssel együtt, „theátrumi készülékeit", beleértve a 80 kötetből és 300 színdarabból álló könyvtárat is 29 , 1280 forintért. 30 Itt említjük meg, hogy Sándorfi orvosi könyvekből is egész könyvtárt gyűjtött össze. K. Nagy Sándor így emlékezik meg erről a Vasárnapi Újság 1884. 2. számában: „Igen nagy költséggel szerzett Doktori szakhoz tartozó könyvekből nagy könyvtárat tartott." 31 Feltételezhető, hogy a színházművészetet még hosszú bécsi tartózkodási ideje alatt kedvelte meg. Tehát Bécsben szerzett ismeretei és tapasztalatai juttathatták el arra a felismerésre, hogy a színház eszköze lehet a magyar nyelv, művelődés és a nemzeti szellem terjesztésének. Sándorfi nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel fogott a színházszervezési munkához Nagyváradon. A vétel után leltárt készíttetett, és rendeztette a könyvtárat, új díszleteket szerzett be, kiváló színészeket szerződtetett, (például Kantomét), 32 biztosította a színészek jó anyagi helyzetét, felújította a jelmeztárat, és meghívta karnagynak Ruzicska Györgyöt, a neves zeneszerzőt. Sok sikeres bemutatót tartott a színház Nagyváradon, de darabjaikat bemutatták más városokban is. A legnagyobb elismerést Aradon, Debrecenben és Szegeden váltottak ki. A szegedi sikeres szereplésről beszámolt a Hazai és Külföldi Tudósítások 1823. 19. száma. 1818 októberében vette meg Sándorfi gróf Rhédey Lajos váradi házát színházi célokra. Jellemző Sándorfi szociális gondolkozására, hogy színházának előadásaira a diákoknak ingyenes tanulójegyet biztosított. Noha a váradi színházi vállalkozásnak nagy sikere volt, ami megalapozta a város későbbi élénk színházi életét, a kezdeményezés nem volt kifizetődő. A jómódú vidéki orvost hét év alatt csődbe juttatta a színjátszás iránti lelkesedése. 1821-ig a színtársaság javára 32 659 forintot költött, azaz majdnem teljes magánvagyonát. Megpróbált túladni a színházon, felajánlotta megvételre Beöthy Ödönnek az összes felszereléssel együtt, csupán 2500 forintért, Beöthy azonban nem vette meg. Sándorfi tevékenysége kimagaslik a vidéki színészet történetében. A magyar vidéki színházügy érdekében kifejtett fáradozását és áldozatait a pesti színészet mecénásainak: Kultsár István és Vida László tevékenységével szokás összehasonlítani, 33 megemlítve azt a körülményt, hogy míg azok vagyonuk egy részét, addig ő példátlan bőkezűséggel egész vagyonát áldozta a színházra. 29 Naményi Lajos : A váradi színészet története. Nagyvárad, 1898. 45. 1. 30 K. Nagy Sándor : A váradi színészet története. Nagyvárad, 1884. 31.1. 31 Gortvay György : Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. Bp. 1953. 149. 1. 32 Magyarország Vármegyéi ...Lm. 390—391. 1. 33 Naményi : i. m. 60. 17.
