Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Sattler Jenő: Arisztotelész műveinek egészségügyi vonatkozásai

ARISZTOTELÉSZ MŰVEI Egybevetve a részben vagy teljesen megmaradt kéziratokat, azok száma 8, amelyekből 3 a Vatikáné, 1 a florenzi, 1 a velencei, 1 a milánói, 1 a párizsi könyvtárak birtokában, 1 pedig Bruncnak a birtokában van. Teljes összehasonlító kézirat csak 4 db áll a rendelkezésünkre: 2 a Vatikán, 1 a florenzi és 1 a velencei könyvtár birtokában. Ezek a kéziratok görög származásúak, mégpedig ebből 1 a florenzi, 1 a velencei, 1 a Brunc-féle, melyhez Guilelmus latin fordítása csatlakozik, a másik csoporthoz a 3 vatikáni, 3 milánói és 1 párizsi kézirat, amelyekhez Theodorus Gaza fordítása és az aldini kiadás tartozik. Ezen kéziratok közül egyik a másikánál nem jelentősebb, legfeljebb a 4 forrásmunka világosabban, jobban olvasható, de ezeknek nincs meg az a biztos előnyük, hogy hibátlanok és fogalmazási zavarokkal nem rendelkeznek. A latin kéziratok, illetve fordítások szerzője Guilelmus és Moerbeka, illetve amelyeket részben Camus a párizsi, részben Schneider a lipcsei kéziratból hasonlított össze. Pikkolos szerint egy még jobb kézirat Oxfordban van, Theodorus Gaza fordítása, mint értékes kézirat számottevő. Első kiadása 1476ban jelent meg, vagyis a görög szövegek előtt látott napvilágot, és nem tudjuk kimutatni, hogy melyik forrásból származott. Camus fordítása egy párizsi kézirat után készült, amelynek egy része az arab nyelven megjelent munkából történt. Ezt azonban Camus csak kevéssé vette figyelembe és inkább az eredeti görög fordításra támaszkodott. Georgius (Trappesund) latin fordítását Pikkolos használta fel, igénybe véve a florenzi kéziratot is, amely az eredetileg elismert Arisztotelész iratokhoz áll legközelebb. Editio princeps: Aristotelis opera omnia. Venetiis, Aldus 1497. Aristotelis Opera de animalibus. Florentiae 1527. Aristotelis Opera omnia. Basileae, ex officina Bebeiii et Isingrinii. 1531. Aristotelis de História animalium disciplinam et reliquos huic disciplinae agnatos libros continens Tomus III. Aldi filii. Venetiis 1553. Aristotelis de Animalum história libri X. Francofurti apud Wecheli haeredes, 1587. Aristotelis Opera omnia. Lugduni, Bubon et Leimar. 1590. Aristotelis Opera omnia. Lugduni, apud Leimarium. 1597. Gevenas apud Crispinum, 1607. Aristotelis História de animalibus graece et latine, Julio Caesaré Scaligero interprète, cum animadversionibus Maussaci. Tholosae, 1619. Aristotelis Opera omnia. Parisiis, typis regiis. 1619. Histoire de Animaux d'Aristote, avec la traduction française. Par M. Camus, Paris, Chez la veuve Desaint, libraire, rue du foin S. Jacques. 1783. Aristotelis de animalibus Históriáé Libri x, Graece et Latine. Textum recensuit J. Caes. Scaligeri versionem diligenter recognovit Commentarium amplissimum indicesque locupletissimos adjecit Jo. Gottlob Schneider Saxo. Tom. I-IV. Lipsiae, Hahn. 1811. Aristoteles ex recensione Immanuelis Bekkeri. Edidit Academia Regia Borussica. Berolini apud Georgium Reimerum. Vol, I. 1831.