Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Sattler Jenő: Arisztotelész műveinek egészségügyi vonatkozásai

rabban alkalmazott motívum volt, így Petronius „Cena Trimalchionis" című munkájában megemlíti az általa megfigyelt mozgó tagú ezüst csontvázat, mint ábrát a különböző késői rajzokhoz és képek alakításaihoz. Herofilos i. e. 300-ban és Erasistratos i. e. 310-ben a kivégzett bűnösök hulláit már boncolhatta, sőt állítólag emberi vivisekciókat is végeztek, mint ezt a római enciklopedista Celsus tárgyalta is. A vallás, a társadalom és az egyéni etika az emberi hulla felboncolásának erősen útjában állott és ennek következtében a nehézségekkel küzdő anatómiai kutatás és tanítás csakis az újkortól (a 16. századtól számítva) folyik általánosságban az egyetemeken. Arisztotelész először írja le, illetve választja el az azonos részeket, a szövetféleségeket és a szervezetnek különböző részeit. Elmondhatjuk, hogy az általános anatómia elméleti megalapítója volt. A fiziológiai elképzelés szerint a lélek, amely részekre oszlik és elosztódik, a szükséges hatóerő a test különböző működési területein. Arisztotelész szerint, amit a szkolasztikus bölcselet is elfogad, a lélek a szerves testnek első formája, „első entelechia"-)^, létadó, létkiteljesítő elve. A lélek állandó formát adó tevékenységet jelent: a lélek éltető és kialakító tevékenység. Megkülönböztette 2. az élet folyamatosságát fenntartó vegetatív lelket növényben, állatban és emberben egyaránt, ez biztosítja az egyén és a faj fennmaradását ; 2, az érzékelő, szenzitív, másként animális lelket, amely szerinte a növényvilágnak még nem tulajdona ; és 3. az intellektív, értelmi (szorosan vett emberi) lelket, amely az ember kiváltsága és csakis őt teszi képessé a gondolkodásra és akarásra. Arisztotelész szerint az anyag és a lélek együtt alkot élőlényt. Vannak anyagok, amelyek csak vannak — lények, amelyek vannak és élnek — vannak olyanok, amelyek vannak, élnek és éreznek — és végül vannak olyanok, akik mindezeken felül gondolkodnak. Az értelem kivételével szerinte mindezek a szívben léteznek. A szív tehát a testi funkciók központja is. Itt lakozik a beültetett „életmeleg" (calidum innatum) és a pneuma. A szívből osztja szét a tüdő vénáin keresztül a szív balfelébe jutott pneumát, a „pneuma zooticum"-ot. Ez az agyba jutva az agykamrákban pneuma psychicummá alakul át, és részben a lelki működéseket intézi, részben az idegeken tovaterjedve, a vele összefüggő működéseket a legkülönbözőbb testrészekbe küldi (érzés, mozgás). A májban átalakuló pneuma viszont a pneuma physicum, a táplálkozásban szerepel. A felvett táplálék a szervezet felépítésére, a fellépő életnedvek közbeiktatásával használtatik fel, amely az életmeleg felfőzéséhez szükséges. Ennek első eredménye a Phlegma, az utolsó főzési eredmény a vér, ez viszont a szívben megy végbe, ami az ereken keresztül hatol be, míg a felesleges anyag a bélben visszamarad. A különböző anyagok ezen folyamat segítségével arra jók, hogy a test felépítésében részt vegyenek és a célnak megfelelően a különböző testrészekbe legyenek irányíthatók. Az emberi ondó a kifejlődést előidéző legjelentősebb erő. Ebből az anyagból a női mag (a menstruációs vér) a passzív princípium szállítója. így áll elő öntudatlanul, de tervszerű hatással az emberi magból az embrió, ugyanúgy, mint a művész tudatos tervszerűséggel teremti a márványból a művészi munkát. A hajtóerő mind a férfi, mind a női magban a benne lakó lelki erő. Arisztotelész szerint vannak tökéletes és tökéletlen lények. Az előbbiek szülők-