Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Francis Schiller: Syphilis, Epilepsy, Doctors, Biographers — and Flaubert. Clio Medica (R. Harkó Viola)

lyeket ma — csaknem négy évtizeddel első megfogalmazásuk után — megvalósítottak. Oberth ma 75 éves, és Nürnberg közelében él. Vida Tivadar Francis Schiller : Syphilis, Epilepsy, Doctors, Biographers — and Flaubert. —• Clio Medica, Vol. 5, 1970, pp. 145—155. „Feltéve, ha Flaubert, az Ön betege lett volna, mi lett volna az Ön diagnózisa?" Ezt a címet választotta orvosdoktori értekezése számára a párizsi Dr. Pierre Gallet 1960-ban. 1905 óta ez a hetedik ilyen jellegű munka. Csaknem 100 év telt el Flaubert halála óta. Számos életrajzíró és orvostörténész találgatja azóta is, mi lehetett Flaubert hirtelen halálának oka 1880. május 8-án, 58 éves korában. Boncolást nem végeztek, aránylag rövid élete alatt nem esett át laboratóriumi vizsgálatokon, valószínűleg a vérnyomását sem mérte meg senki, rendelkezésre áll azonban a műveiben fellelhető bőséges orvosi vonatkozású anyag, 13 kötetet kitevő levelezése, egyéb irodalmi hagyatéka, végrendelete, így orvostörténeti szempontból Flaubert életrajza egyike a legjobban dokumentáltaknak. Az 1820—30-as éveket, illetve gyermek- és serdülőkorát Flaubert egy vidéki kórházban lakva töltötte Rouenban, ahol apja igazgató főorvos volt. Lakásuk — a boncterem szomszédságában — nem jelenthetett ideális környezetet az amúgy is pesszimizmusra hajló természetű ifjúnak. Tizenkilenc éves korában Párizsba ment, jogot kezdett tanulni, ez a stúdium azonban untatta, abbahagyta. További céljának azt tekintette, hogy az életet minden szépségében és gazdagságában minél jobban megismerje és mindezt műveiben meg is írja. A következő években sokat utazott, különösen hosszú és kimerítő utat tett Közel-Keleten; ez az út csaknem 20 hónapig tartott; Flaubert ekkor 28 éves. Anyagi gondjai nem voltak. Két lakást tartott fent, egyet vidéken, egyet Párizsban. Jól étkezett, ivott, dohányzott, a női társaságot sem kerülte el. Fiatalkorban szerzett nemi betegségét túlzásba vitt higanykúrákkal kezelte, melyek inkább aláásták egészségét, mint alapbetegsége. Állandó fémes szájízt érzett, haja kihullott, megtestesedett, s aránylag fiatalon nemcsak öregnek látszott, hanem ő maga is így érezte. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy ne írja egyik mesterművét a másik után. Egyes életrajzírói szerint hirtelen halálát agyi szifilitikus gumma okozta, mások szerint epilepsziás roham végzett az íróval. Flaubert halála olyan napon következett be, mikor vidéki lakásáról Párizsba utazott volna. Reggeli fürdője után lett hirtelen rosszul, szava elakadt, önkívületi állapotba esett és két órán belül a rosszullét után meghalt. A roueni orvos véleménye szerint a halál oka magas vérnyomás okozta agyvérzés lehetett. Ami az epilepsziát illeti, mint halálok Flaubert esetében elhanyagolható, bár az író szenvedett fiatal kora óta rövid ideig tartó eszméletvesztéssel járó roszszullétekben. Kezdetben általában két rohama volt hetenként, ilyenkor érvágást alkalmaztak nála, majd diétát írtak elő számára, s tablettákat szedett. Flaubert különösen az étrendi megszorításokat tűrte nehezen és legfőképp a dohányzási tilalom keserítette el. Rosszullétei később ritkábban jelentkeztek, sőt voltak rohammentes évei is, ennek ellenére betegsége nagyon elkeserítette az írót; csökkentette biztonságérzetét, sokszor hónapokig nem mozdult ki lakásából; ha sétálni ment, mindig kocsit is igénybe vett, mivel félt a hirtelen roszszullét jelentkezésétől, amely halálfélelelemmel járt, gondolkodási képessége összeomlásával, beszédképtelenséggel, nem öntudatvesztéssel. Életrajzírói részben epileptikus roszszulléteinek, részben valamilyen agyi 16 Orvostörténeti Közlemények 62—63