Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben (Buzinkay Géza—Vida Mária)

vagy az ahhoz szolgáló adalék (a bethlenszentmiklósi kastély, a hadadi kastély, a zsibói kastély, a kolozsvári Bánffy palota, a szamosújvári örmény nagytemplom). Ezekben a tanulmányokban B. Nagy Margit olykor az építők, az építések történetét is közli, mintegy a művészettörténet szociológiai oldalát emelve ki (pl. amikor a munkabérek alakulását nyomon követi). Utolsó dolgozatként A kolozsvári barokk mesterkör című szerepel. A tanulmányok közül ez az egyik legátfogóbb igényű. Vizsgálat alá veszi a híres műveket alkotó, eddig többnyire névtelen mestereket, s a XVIII. század folyamán dolgozók közül 412 kolozsvári mestert sikerül felkutatnia és azonosítania! Nem az egyes személyek biográfiáját közli, hanem valóban „kör"-történetet, iparágtörténetet ír — megtoldva városrendezés-történeti nézőpontjával. Külön kell megemlíteni a kötet apparátusát, amely olyan mintaszerűen készült, amilyennel igen ritkán lehet találkozni. A kötetnek közel egyharmadnyi terjedelme az apparátus! Jegyzeteken és irodalomjegyzéken kívül itt található egy terjedelmes biográfiai függelék a kötetben szereplő kolozsvári művészek és kézművesek minden fellelhető adatával, egy kitűnő helynévmutató a magyar és román helynevek oda-visszautalásaival, névmutató és képjegyzék a lelőhelyek pontos megadásával. A kötet 48 oldalnyi képanyagot, számos szövegközti ábrát, alaprajzot tartalmaz. Mindez még növeli a kötet használhatóságát és értékét. Nagy kár azonban, hogy nyomdai kivitele meglehetősen gyenge minőségű. Buzinkay Géza * The author meets an overdue debt and fills an old gap when she presents this excellent monograph on the Transylvanian products of these two great epochs in art history. Hungarian art history would be incomplete without a knowledge of this essential period of Transylvania, so important for Hungarian history. Following the lost Battle of Mohács in 1520, from the middle of the 10th century Transylvania was for nearly two centuries the continuation of the independent Hungarian state. It was in Transylvania that genuinely national cultural values were created by the renaissance and the baroque in the 17th century and in the first part of the 18th whether one approaches Hungarian cultural history from the side of literary history or art history. The country was torn into three: the Kingdom of Hungary reigned by the Habsburgs, the territory under Turkish occupation, and Transylvania, so Hungary became a "frontier", a no man's land between the empires of the Habsburgs and of the Turks. The relics of the Middle Ages could survive only in the better protected areas: in Transylvania and in North-Hungary. It was here that late renaissance and baroque culture could flourish. That is why these territories, transferred to Czechoslovakia and Rumania respectively after world war I, are so important in Hungarian art history. The Hungarian author produc-