Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - Dieter von Stephanitz: Exakte Wissenschaft und Recht (Vida Tivadar)

ben. Azt látom, hogy az orvosok ritkán képesek kiküszöbölni olyan kórokokat, amelyek vagy nagyban hatnak az emberekre, vagy nem függnek egyes, mégoly gondos emberek akaratától. Ezek közül azonban sokat ki lehetne küszöbölni hatósági gondoskodás útján. Létezik-e vajon már olyan rendszeresen feldolgozott tudomány, amely tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek szerint el lehetne érni ezt a végcélt?' . .. ,Van néhány rendelkezésünk', válaszolta a professzor, ,amely ide tartozik ; de összefüggő tudományos épületet még nem húztak fel. Az ön gondolata nagyon szerencsés. Minek keresztelné a gyermeket?' ... — Mivel azonban közhasznú egészségügyi intézkedések végrehajtását nagyobb részt rá kell bízni egy ország közigazgatására, úgy tűnt nekem, hogy az államorvostan elnevezés nagyon megfelel a dolognak. Tanárom ezzel is egészen egyetértett, s most még egyszer komolyan a lelkemre beszélt, hogy csak fel ne adjam szándékomat" (47—48. old.). Egész élete, gyakorlati és tanári működése, valamint fő művének, a „System einer vollständigen medicinischen Polizey"-nek 4. kötete tanúsítja, hogy a „sínylődő kis növény, amit . .. elültettem, nem túl hosszú időn belül olyan fává nőtt, amely ágait kiterjesztette már Európa nagyobb részére, és mindenütt hozott olyan gyümölcsöket, amelyeknek a beérését magam se vártam olyan hamar" (157—158. old.). Vida Tivadar Dieter von Stephanitz : Exakte Wissenschaft und Recht. Der Einfluss von Naturwissenschaft und Mathematik auf Rechtsdenken und Rechtswissenschaft in Zweieinhalb Jahrtausenden. Ein historischer Grundriss. Berlin, Walter Gruyter et Co. 1970. 273. S. Ez az 1968-ban benyújtott jogi disszertáció azt tűzte ki céljául, hogy nyomon kövesse azt a két és fél ezredéves hatást, amelyet a természettudomány és a matematika szelleme és módszere gyakorolt a jogi gondolkozásra. Bár a dolog természeténél fogva ez a hatás korlátozott, ténylegesen szinte korlátlanul érvényesült, s éppen ez nem egyszer veszélyt jelenthet mind a jogelmélet, mind a joggyakorlat terén. Orvostörténeti szempontból a könyv 3. fejezete érdekes, a mechanikus és biológiai jogi gondolkozást tárgyalja. Többek között ismerteti a magyar származású New York-i jogtudósnak, Horváth Barnának „jogi térelméletét", amely Maxwell ismert elektromágneses térelméletével párhuzamos. Megemlíti a szerző a modern orvostudomány módszereinek (pl. a szívátültetés) alkalmazásával kapcsolatos jogi problémákat is. Végső következtetései: „A jogász a tényállások felderítésénél az előítéletmentes és alapos tárgyilagosság mintaképének tekintheti a természettudományt". Vida Tivadar