Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - Zdislaw Gajda: Jacek Augustyn Lopacki (Kapronczay Károly)

ságától — mint azt ellenfelei rosszindulatúan feltételezték róla. Mivel az eredmények — mind a pozitívak, mind a negatívak — mellette szóltak, idővel sikerült is ez neki. Magati orvoslási módjával a mai sebészet is egyetért, ha Magatinak volt is néhány olyan elméleti feltételezése, amelynek a jelentőségét túlbecsülte. A kötet következő fejezetei ezeket az elméleti előfeltételeket veszik szemügyre, elemzik Ambroise Paré és Paracelsus hatását Magatira, összefoglalják a „De rara medicatione vulnerum" tartalmát, szemelvényeket adnak a benne előforduló koponya- és agysérülések eseteiből, majd az egyéb természetű sebek eseteiből (IV—VIII. fej.). Az utolsó négy fejezet témái: Lodovico Settala (1552—1033), a milanói hercegség protomedicusa mérföldkőnek ismeri el Magati módszerét a sebészet történetében ; Daniel Sennert (1572—1637) támadja ; Magati életművének utóélete; Magati és a galenikusok irányzata. Végül megemlíti, mennyire mostohán bánik Magatival és művével az orvostörténeti irodalom. 20 olyan orvostörténelmet, ill. a sebészet történetét tárgyaló kézikönyvet sorol fel, amelyek sem Magati személyét, sem művét nem ismertetik ; köztük szerepel Szumowski magyarra fordított könyve: „Az orvostudomány története" is, valamint Manninger Vilmosnak olaszra fordított műve: „La marcia trionfale della chirurgia" (A sebészet diadalútja). Vida Tivadar Zdislaw Gajda : Jacek Augustyn Lopacki. Studium z dziejów kultury medycznej w Krakowie w XVIII w. Wroclaw—Warszawa—Kraków, Zaklad Narod. Im. Ossolinskich Wyd. Polskiej Akademii Nauk, 1969, 251 1. „Olyan ember volt, akit ritkán ad a Gondviselés az emberiségnek például és vigasztalásul" — írta Jacek Augustyn Lopackiról Hugo Kollataj, a lengyel felvilágosodás nagy gondolkodója. A későbbi korok történészei is hasonlóan emlékeztek meg Lopackiról, az emberről, az orvosról és a lengyel hazafiról. „A Kollataj előtti kor krakkói hangulatának és sóvárgásának kifejezője": jobban nem is lehetne jellemezni Jacek Augustyn Lopacki (1690—1761) életművét, aki egyszemélyben a 18. századi lengyel orvos-, művészet- és kultúrtörténet legjelentősebb alakja. Azon kevés humanisták közé tartozik, akik sokoldalú tevékenységükkel a hanyatló Lengyelországban reményt tudtak ébreszteni. Kiváló orvos, elmélyült gondolkodó és az emberekért aggódó közéleti személyiség volt, aki mint a krakkói káptalan elöljárója, a városi magisztrátus tagja sokat tett Krakkó városáért. Lopacki számos alapítványt tett nemcsak a városi szegénység helyzetén való javításra, hanem a művészet támogatására és az oktatás színvonalának emelésére. Lopacki az orvos, betegeit társadalmi és vagyoni helyzetüktől függetlenül gyógyította, és elismert szaktudásán kívül ez lett orvosi hírnevének alapja. Jacek Augustyn Lopacki híres krakkói orvosdinasztiából származott. Apja és legidősebb fivére a Jagelló Egyetemen tanított és maga is a családi hagyományt folytatta. A nowodworski kollégium elvégzése után Lopacki a krakkói egyetemen tanult filozófiát, majd a filozófiai doktorátus megszerzése után a paduai egyetemen hallgatott medicinát. Kiváló tanárok (Bernardino, Ramazzino, Valisnari, Molinetti és Viscardi) előadásait látogatta és orvosdoktori oklevele kézhezvétele 15 Orvostörténeti Közlemények 62—63