Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - Magyarországi boszorkányperek 1529—1768. Közread. Schram Ferenc (Katona Imre—Vida Mária)

használt eszközöket jelölő tárgynévmutató — az eligazodás és a keresés számára komoly segítséget jelent. A tárgymutató jelentőségére külön fel kell hívnunk az orvostörténészek figyelmét, ugyanis nemcsak kiemeli a boszorkány gyógyítást, ill. betegséget okozó tevékenységét, továbbá nemcsak szétválasztja egymástól a pozitív és a negatív eredményekre vezető gyógyítás és rontás tevékenységét ; hanem ha a cselekedet célja és eredménye bizonytalan, a varázslás fogalmához sorolja. A különböző szerekkel — mint pl. az agyaggal, borzbőrrel vagy borzhájjal, búza-zabfőzettel, csontvelővel, disznóállazsírral, dohánylével stb. — való gyógyítási módtól egészen a naivitásnak minősíthető jelentéktelen szertartásokig — pl. a háztetőről vett nádszállal, vagy a ház megkerülésével, a fonal meggyújtásával stb. —• minden megtalálható itt. A boszorkány személyéhez és tevékenységéhez kapcsolódó közvetlen gyógyító tevékenység, a bábaság és a gyógyítás, a „saga curat" is önálló tárgyszó alá került. A régi népi hiedelem alátámasztását számos elnevezés igazolja; pl. a íumbagot németül még ma is „Hexenschuss"-nak vagy a lidércnyomást boszorkánynyomásnak hívják ; a boszorkányzsír eredete is valószínűleg a boszorkányok ún. gyógyszer „kotyvasztó" tevékenységéből származtatható. A kötet szerkezeti felépítése, elsősorban az etnokulturális, ill. az etnogenetikus vizsgálat szempontjait tartva szem előtt, a területi elrendezést követi. Ez ugyanis megegyezőbb vonásokat mutat, mintha egyidőben, de különböző területeken lezajlott pereket tenne vizsgálat tárgyává. A területi hovatartozás alapja általában a forum comprehensionis, azaz ahol a vádlott kézrekerült és az eljárást lefolytatták ellene ; a különböző perek pedig egy-egy megyén belül már kronológiai sorrendben követik egymást. A pergyűjtemény az e témakörben eddig megjelent könyvek művelődéstörténeti értékén túl, az orvos- és gyógyszerészettörténeti kutatást, ezen belül a boszorkányok gyógyító tevékenységének átfogó tisztázásával, a jövőben jelentős mértékben elősegítheti. Vida Mária * A kötet tartózkodóan tömör előszava senkit nem ment fel az egyéni állásfoglalás alól és valamennyi tudomány számára nyitva hagyja az ajtót. Minden kétséget kizárólag a legközvetlenebbül érdekeltek közé tartozik az orvostudomány is. Már a vádpontok és a tanúknak feltett kérdések között is a rontott-gyógyított és a vesztett-gyógyított kifejezés szerepel leggyakrabban, a továbbiakban pedig a különféle betegségekre és azok mágikus vagy praktikus gyógyítására vonatkozólag kapunk legtöbb adatot. A népi és hagyományos orvoslás szakszerű vizsgálata az orvostudomány egyik nagy adóssága, holott nemcsak tudománytörténeti, hanem orvosi ismereteink gyarapodását is lehet tőle remélni. (V. ö. Elfriede Grabner : Volksmedizin. Probleme und Forschungsgeschichte. Darmstadt, 1967.) A különféle periratok részletesen felsorolják az ún. boszorkányok „bűneit", ezek közül kétségkívül a rontás (megbetegítés) van első helyen: „Mindenkor szóbeli (rosszhírű) boszorkányszemély lévén, a falusiak közül sokakkal öszvecivód-