Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - Bartók Imre: Svéd—magyar orvosi kapcsolatok (Regöly-Mérei Gyula)

részlet, amely a nagy földrajzi kutató, Nansen és Ónodi Adolf kapcsolatáról szól. Igen sok eddig ismeretlen adatot olvashatunk a műben, amelyek kitűnően dokumentáltak, ilyen pl. a magyar stomatologia svéd kapcsolata. A VII. fejezet a magyar Nobel-díjasokkal foglalkozik. Elsőként magyar származású, de már bécsi Bárány Róbertről van szó, s kitűnően vázolja fel a Hőgyesféle felfedezés és a Bárány-féle felfedezés lényegét anélkül, hogy akár prioritási vitát provokálna, vagy a két nagy kutató egyikét is háttérbe szorítaná. Bárány az ívjárati folyadék áramlásával klinikai vizsgálómódszer értelmében foglalkozott. Legfőbb érdeme azonban nem a caloriás eljárás vagy a félremutatási kísérlet, hanem az agysérülések primaer zárása, ami szintén lassankint feledésbe merül, s amit a szerző ismét kiemel. Részletesen tárgyalja Szent-Györgyi, Hevesy, Békésy kutatásait és tudományos érdemeit. A IX. fejezet arról a munkásságról emlékezik meg, amely V. Gusztáv Adolf svéd király 1935. évi rákküzdelemre vonatkozó felhívása hozott életre, s amely a magyarországi rákellenes tevékenységre is kifejtette hatását. Több magyar orvos (pl. Kisfaludy) tanulmányozta ekkor a svéd sugártherapiát. A X. fejezetben a szerző részletesen ismerteti azokat a nagyszabású szeretetadomány-akciókat, amelyek keretében a svéd kormányzat, a Svéd Vöröskereszt, a Rädda Barnen (Gyermekmentő Akció), valamint nagyszámban svéd magánosok is, az első világháború után, 1944-ben, majd a második világháború után nyújtottak lakosságunknak ilyen segítséget. Mély humánumot tükröz ez a fejezet. A szerző neveket is említ, akik a szeretetakciók szervezésében részt vettek: a Svéd Vöröskereszt elnöke, Bernadette gróf, Waldemar Langler, Harry Walter, Asta Nilson, Margarete Bauer. A XI. fejezet a svéd diákok 1964. évi magyarországi látogatásáról ad beszámolót. A XII. fejezet a jelenlegi svéd—magyar orvosi tudományos kapcsolatokat tárgyalja. A szerző azzal fejezi be könyvét: „Kívánatos, hogy ez a példás együttműködés a jövőben az egész emberiség javára folytatódjék", ami remélhetőleg így is lesz. A tudomány valóban az egész egyetemes emberiség javát szolgálja, az ilyen értelmű nagy felfedezéseknek azonban rendszerint feltétele, amit 1924-ben, a Nobel-díj átvételekor Einthoven mondott: „. .. csak a különböző nemzetek kutatóinak munkája tette lehetővé az elektrocardiographia felfedezését". Ez a gondolat a klinikum és az elméleti orvosi kutatások tudománytörténetileg ugyan kisebb horderejű, de a gyógyítás számára mégis igen fontos munkálatainál is teljes érvényű. Bartók könyvének elolvasásakor Pasteur szavait idézhetjük, amelyek a koppenhágai kongresszuson hangzottak el: „. . . a tudomány hazája átfogja az egész emberiséget". Regöly-Mérei Gyula