Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Pető Mária: Adatok az állatgyógyítás ókori történetéhez

csontjaival. Feltételezhetjük, hogy a városi dögtemető került itt elő. (Másodlagos rendeltetésű is lehet!) Az antik állatorvoslás történetének ez a kis összefoglalása egy készülő nagyobb munka része, célja elsősorban a kérdések felvetése és a téma iránti érdeklődés felkeltése volt. Summary In Hungary there has been very little written on the history of veterinary medicine. The abundant literary and scarcer material relics do not bear out this negligence. Evidence shows that the curing of animals was not unknown in the ancient East, in Mesopotamia or in Egypt. The development of agricultural literature in Greece and Rome lead to the making of compilations in the field of veterinary knowledge, too, for instance in the works of Cato, Varró, Vergilius, Collumella and others. The only surviving complete work is Mulomedicina by P. Vegetius Renatus from the beginning of the 5th century. It discribes the symptoms of the various diseases and their treatment, gives remedies and informs on the use of medicaments. Among the epigraphic relics of Hungary one can find the word veterinarius on a tomb from Carnuntum. The epigraph says that he had been a freed slave. Evidence shows that there were other men, too, in Pannónia who knew how to treat animal the smith and the miles pequarius.