Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szepessy Géza: Than Mór rajza Schenek Istvánról
gimnáziumi tanulmányait is, hogy megszerezze érettségi bizonyítványát (bár az egyetemi tanulmányokat akkor nem kötötték előzetes gimnáziumi érettségihez). 1858-ban megszerezte doktori címét és rövid idővel később elhagyta Bécset, hogy a kassai főreáliskolában legyen 1859-től 1867-ig a kémia tanára. Doktori értekezésének címét, ami még az utóbbi időben is számos vitára adott okot, nem ismerjük 5 . 1867-ben meghívták a keszthelyi Gazdasági Felső Intézet kémia tanárának, ahol 1869-ig dolgozott, kísérletezett. Than Károllyal itt folytattak több esetben is megbeszélést, itt határozták el egy magyar gyógyszerészkönyv megjelentetését. Állítólag ugyancsak Than Károly volt mozgatója annak, hogy megkapta a megtisztelő meghívást a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémiára, ahol 1870-től 1892-ig tanára lett a kémiának. Kísérleteihez kémiai és fizikai laboratóriumot rendezett be, ahol növendékeit nagyon sokat foglalkoztatta. 1872-ben tanártársa, Farbaky István gépészeti kísérleti műhelyt szándékozott felállítani, azonban hiányzott a hajtóerő. Schenek elvei alapján közösen szerkesztettek egy olyan gázfejlesztő készüléket, amelynél a gép szívás közben automatikusan termelte a minden egyes expozióhoz szükséges gázmennyiséget, a gyújtókészülékbe pedig erősebb nyomással szorította be a gázt. Ez a nagy horderejű találmány harmincöt évvel előzte meg a hasonló alapon működő készülékeket. Érthető, hogy a bécsi világtárlaton haladási éremmel tüntették ki világítógázfejlesztőjüket 6 . A selmeci kísérletek tovább folytak a 80-as években is, és a róluk elnevezett villamos akkumulátorral Farbaky és Schenek belépett a nagy feltalálók sorába. Közös munkájukat az elektromos akkumulátorokról a Magyar Tudományos Akadémia Marcibányi-díjjal jutalmazta. Találmányuk lényege volt, hogy a Planté és Faure által készített ólomakkumulátor tömör ólomlemezeit felcserélték ólomrácsokkal, egyben megváltoztatva az akkumulátor szerkezetét is, így megnövelték a hasznos felületeket, és nagymértékben növelték az akkumulátor kapacitását. Oly nagy volt a találmány jelentősége, hogy mind külföldön, mind belföldön sok helyen bevezették. Elsőnek a bécsi Burgban, a bécsi operában, a Hoftheaterben, Pesten, Selmecen és még sok helyen. Az 50 arannyal és az akadémiai bronzéremmel kitüntetett találmány számos külföldi elismerést is hozott a tudósoknak. A csendes tudóst, aki gyógyszerészként kezdte működését, 1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Irodalmi munkássága ki5 Dr. Proszt János néhai akadémikussal 1968-ban beszélgettünk Schenek Istvánról, munkásságáról. Ó Selmecbányán még dolgozott Schenek laboratóriumában, látta gyógynövény- és ásványgyűjteményét is. Szerinte Schenek nem fejezte be gimnáziumi tanulmányait, amit ő büszkén hirdetett is, mindig hozzátéve: ,,... kevéssé engedtem magam másoktól tévutakra vezetni, mások esetleges ostobaságát magamévá tenni". Proszt János szerint növendékeit soha nem feleltette, hanem munka közben figyelte meg, kijavította, formálta. Proszt János érdeklődött Bécsben Schenek doktori értekezése után, de azt nem találták meg. Ugyancsak Proszt János említette, hogy Schenek sokat foglalkozott fiatalabb korában a népi gyógyszerekkel, sokat kicédulázott magának, de kiadatlan maradt és vizsgálati eredményei sem maradtak fenn, bár szerinte még talán fellelhető lenne a hajdani Akadémia padlásán Selmecen. 6 A világítógáz-fejlesztő állítólag még 1918-ban is az Akadémia szertárában volt.
