Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Vértes László: A 100 éves szülészeti fájásmérés történetéből

Elektrohysterographia Ez a típusú módszer az izom-potentialok lefolyásának mérésén alapul. Ennek lehetőségére Polaillon már 1880-ban felhívta a figyelmet, de a gondolat megvalósítása Bode (1931) newéhez fűződik. A sok zavaró forrás miatt az értékelés igen nehéz, az eljárás ezért nem terjedt el, így Clason (1934) elektrometrographiája sem. A továbbfejlesztést a vectographia (a vectoelektrocardiographia mintájára) jelentette. Levy-Solal (1952) elektrouterographiának nevezte a módszert. A további technikai tökéletesítések sem váltották be a reményeket: Larks — vectorhysterographia (1958), Jablonski és mtsai — vecto-uterographia (1959). A mérési eljárások értékelése Az elmúlt 100 év folyamán számtalan eljárást vezettek be a klinikai gyakorlatba, mind a belső, mind a külső fájásmérés területén. Ezek áttekintését 1. táblázatunk tartalmazza. A belső receptoros módszerek — elvi lényegük alapján — a fájásokon és a magzatmozgásokon kívül az anya légzőmozgásait, szívműködését is jelzik. A kapott görbe így csipkézett. Hátrány, hogy — ha átmenetileg is — fokozódik a fájástevékenység, tehát nehéz a fájásgörbe helyes értékelése. Különösen figyelemre méltó, hogy fertőzést, sérülést okozhatnak. A kitolási szakban pedig nem is alkalmazhatók. Valamely vizsgáló módszer használatánál fontos követelmény az ún. innocentia. A vizsgált személy minél kisebb megterhelésére kell törekednünk. Ezért is előnyben részesítjük a külső fájásmérést. Meg kell jegyeznünk, hogy a külső fájásmérési eljárásnak is vannak olyan típusai, amelyek szintén rajzolják az anyai légzőmozgásokat és szívműködést, azaz csipkézett görbét készítenek (pl. a haskörfogat változásait mérik vagy a hasfalra erősített pelottával működnek). A rutinszerű alkalmazás céljára a sklerometriás készülékek a legalkalmasabbak. Ezek felsorolása — a történelmi húségnek megfelelően — 2. táblázatunkon látható. A sklerometriás elv lényege : a készülék tengelyében mozgó férnrudacska csapja (az alaplapból kiálló része) rugóhatásánál fogva benyomja a hasfalrétegeket, melyeknek támaszkodó méhizomfallal így közvetve állandó összeköttetésbe kerül. A méhösszehúzódásoknak megfelelően ezeket függőleges kitéréssel követi és megsokszorozott nagyságban regisztrálja (tokogram). A magzat mozgásait csak akkor jelzi, ha a csapot érik. Nagy előny, hogy a készülék nem rajzolja az anya légzőmozgásait, szívműködését, továbbá a hasfal szint- és körfogatváltozásait sem. Az alaplap ugyanis ezekkel együtt változtatja helyzetét. A fájásgörbe nem csipkézett, a mérés nem befolyásolja a fájástevékenységet. Fontos szempont az is, hogy a szülés bármely szakában és a gyermekágyban is alkalmazható.