Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tinódi Gábor: Hegedűs Sámuel egészségtani előadásai a Bethlen-kollégiumban
Tinódi Gábor : Hegedűs Sámuel egészségtani előadásai. 133 kesztyűt" (142. 1.) és lehetőleg ugyanilyen ruhát is. Az ispotályok körül „értzes savanyúsággal, cum acido minérale" való füstöléssel védekeztek a pestis ellen. Hegedűs a pestisellenes oltásokról is tudott és azokat értékelte. Tudott arról, hogy két magyar orvos, Weszprémi 12 és Huszti Vi , a pestis ellen az oltást is ajánlotta, továbbá, hogy egy orosz orvos, Szamoclovics u több mint ezer emberbe oltotta be a pestist, és őmaga is háromszor ezzel kerülte el a betegséget. Mindebből Hegedűs Sámuel széles körű olvasottságát láthatjuk. A pestis elől az erdős, tiszta levegőjű helyekre való költözést ajánlották a lakosságnak. Az előzőkön kívül még a következő megelőző eljárásokat ajánlották: 1. nyugalom, az idegek pihentetése, 2. fürdés, „mérsékelt jó kedv", 3. a szájnak borecettel való kiöblítése, kánfor hordozása, a beteg elkülönítése, -/. minden érvágás és hajtó kerülése (144.1.). Az utolsó fejezetben a himlőjárványok elleni védekezési eljárásokat, a himlőoltás eredményeit ismertette Hegedűs. Előadásából kitűnik, hogy a hatóságok kötelesek voltak minden esztendőben megbüntetni azokat a szülőket, aki elmulasztották gyermekeik beoltatását. Ezért a következő intézkedéseket tartották szükségesnek: felszólították a lelkészeket, hogy az újszülöttek és a be nem oltott gyermekek jegyzékét minden évben küldjék be a megyei főorvosnak, az iskolákba, céhekbe vagy bármely társaságba való fölvételnél megkívánták az oltási bizonyítványt. Ugyanezt ajánlotta Hegedűs a konfirmáció és az esketés alkalmával is. Amint ez a korabeli guberniumi rendeletekből is kitűnik, az 1810—20-as években Erdélyben lényegében már kötelező volt a himlőoltás, de gyakorlatilag a kiadott rendeleteket csak részben és hiányosan tudták végrehajtani. A babonák elleni küzdelem hosszú és fáradságos munkájában az orvosok, valamint az egészségügyi személyzet most már segítséget kapott a kollégiumokban végzett fiatalságtól, főként a politikai, közpályákon működő értelmiségtől, amely tanulmányai hatására felvilágosodott nézeteket vallott. Ebben a tekintetben kétségtelenül igen nagy jelentősége volt a Bethlen-kollégium politikai kurzusának is. Hegedűs Sámuel előadásaiból, amelyek a veszett állattal kapcsolatos teendőknél félbeszakadtak, az ifjúság megismerhette a járványok idején szükséges fontosabb intézkedéseket. Megtanulta azt, hogy megelőző eljárásokat kell foganatosítani már a járványok közeledésekor. A lakosságot kellő időben figyelmeztetni kell az elővigyáZatra, azután pedig a betegek teljes elkülönítésével és tisztasággal igyekeztek a járvány terjedését megakadályozni. 11 Weszprémi István (1723—1779) híres debreceni orvos és orvostörténész. 1756ben jelent meg Londonban Tentamen de inoculanda peste c. európai hírűvé vált munkája. 13 Hegedűs valószínűleg Huszty Zakariás Teofil (1754—1803) pozsonyi orvosra gondolt. 14 Szamoilovics Danilo (1743 v. 1744—1805) híres orosz orvos, aki az 1769—71-i orosz—török háború idején és azután is sikeresen harcolt a pestis terjedése ellen. Rámutatott arra, hogy a pestis közvetlen érintkezés, fertőzés útján terjed, és a betegség meggátlására oltásokat ajánlott. A pestis elleni védekezésről és a pestis gyógyításáról Hegedűs előtt doktor Neustädter írt a Siebenbürgische Quartalschriftbe (5. Jahrgang, Hermann-stadt, 1797. 133—144. 1.) a cikkét úgy látszik Hegedűs is felhasználta.
