Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Birtalan Győző: François Xavier Bichat, 1771—1802
véve — mint Bichat. Tudományos tevékenységének töredékes felsorolása is érzékeltethette e megállapítás igazságát, tudva, hogy csak 31 évet élt. Ez év november 11-én lesz 200 éve, hogy megszületett Thoirette-ben (Aintartomány). Apja orvos volt, egykori montpellier-i diák, aki fiára szakmai tekintetben eleinte biztosan hatással volt. Humánképzésben Lyonban volt része. Korán kitűnt rhetorikában és filozófiában. Ugyanitt kezdett Marc-Antoin a Petit alatt anatómiát és sebészetet tanulni. Nem fejezhette be tanulmányait, mert besorozták és sebészként a bourgi katonakórházba került, ahol fél évig dolgozott. 1792 végén megint Petit tanítványa Lyonban, de csak néhány hónapig, mert a városban kialakuló nagy politikai zavarok miatt Parisba távozik. Akkor már öt éve működik az Hôtel Dieu-ben Dasault által vezetett sebészeti klinika. Bichat ott gyakornokként tevékenykedik, majd egy alkalommal alkalma van előadni a clavicula-törésekről, ami Desault figyelmét is felkelti. Kiemeli, rábízza a Journal de Chirurgie vezetését, amely feladatnak Bichat, mestere 1795-ben történt halála után is egy ideig még eleget tesz. Ezt követő években Bichat ismételten megpályázza az Ecole de santé anatómia és élettani tanszékét, amelyet nem kap meg. 1797-ben meghirdeti előadásait, amelyről a bevezetőben szóltam. 1800-ban az Hôtel Dieu orvosává nevezik ki. 1800-ban megjelenik a Traité des membrane, melyben ismerteti a fibrosus, synovialis és celluláris szisztémáit. Ekkor már csak két éve van hátra, de annyi is elegendő neki az életről és halálról írott tanulmány, majd a nagy anatómiai mű befejezéséhez, végül pedig a befejezetlen Traité d'anatomie descriptive első két kötetéhez 11 . Készült egy átfogó pathológiai mű megírására és emiatt — mondják — egyik télen több mint 000 boncolást végzett, 1802. július elején a boncterem lépcsőjén összeesett, fejét megütötte. Nemsokára élénk fejfájás, hányás, ataxia alakultak ki. 22-én meghalt. Pontos haláloka tisztázatlan, annyit tudunk, hogy évekkel előtte már haemoptoeja volt. 10 nappal később Napóleon, első konzul, emléktáblát helyeztetett el a házon, ahol meghalt. A sok személyes adatból, amely ismerősei, tanítványai, rajongói, irigyei és ellenségei emlékezéséből ránk maradt, egy rendkívüli fiatalember alakja rajzolódik ki, aki átélve korának forradalmi páthoszát, szilárdan hitt zseniális elhivatottságában. Másrészt meleg ragaszkodás, finom érzelmesség is jellemezte. így vélekedtek azok, akik közelebbről ismerték és szerették. Számunkra immár szimbolikus jelentőséggel ő volt az a nagy hullám, amelynek teremtő energiájából közvetlenül megszülethetett a francia élettani, klinikai és kórbonctani iskola. Kibontakozhatott Magendie, Laennec, Dupuytren és még számos kiváló kortárs munkássága, ami egyszersmind a modern orvostudomány kezdetét jelentette. Bichat életművének hatása hamarosan túlterjedt Franciaország határain. Eljutott hazai orvosi körökbe is. Igazolja ezt idősebb Lenhossék Mihály 1816-ban kiadott ötkötetes Physiologia medicinalis című tankönyve, melynek első része Hallemak, Bichatnak és Reilnek ajánlott. A mű számos helyén szerepelnek idézetek a francia tudóstól, akit Lenhossék igen nagyra tartott. Az idegrendszerek elkülönítését például így méltatja: „Post eos dien scriptoBichat, F. X. : Physiologische Untersuchungen über den Tod. Leipzig 1912.