Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Eugeniusz Sienkowski: Profesor Stanislaw Sokól chirurg i historyk medycyny (Kapronczay Károly)

úgy múlt el életigenlő egyénisége felett, mint valami rettenetes álom. Fájdalmát rendkívül tevékeny életben oldotta fel: .. .kristályosodási maggá vált a megye és. az ország különböző társadalmi mozgalmaiban." „A szakszervezet megyei szervezetében játszott szerepe mellett életének nagy szenvedélye, az orvostörténelem terén töltött be országos vezető posztokat." „Munkásságának egyik csomópontja a magyar népi gyógyászat kutatása volt, ebből a tárgykörből lett az orvostörténelem első kandidátusa is. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Orvostörténelmi Szakcsoportjának ő volt az első főtitkára (1958), majd a Magyar Orvostörténelmi Társaság első elnöke (1966). Sokat foglalkozott Vas megye egészségügyi történetével, a megye kórházainak 100 éves történetével, a megyei egészségügyi és népjóléti intézkedésekkel a Tanácsköztársaság idején. Különösen jelentős érdemei vannak abban, hogy Markusovszky Lajos életrajzát dokumentumok feltárásával gazdagította, emlékét megörökítette. Nagyon szép orvostörténelmi értékű tárgyakból, eszközökből álló gyűjteménye páratlan a maga nemében..." Folyóiratunk hasábjain megjelent számos dolgozata, forrásközleménye megőrzi nevét a magyar orvostörténelem számára. B. G. DR. JENDRASSIK LORÁND (1896 —1970) Hetvennegyedik életévében hunyt el a magyar orvostörténelemben jelentős, szerepet betöltő orvosdinasztia leszármazottja, Jendrassik Loránd professzor. Nagyapjának, Jendrassik Jenőnek, az élettan híres tanárának, a magyar kísérletes orvostudomány megalapozójának nyomdokait folytatta. 1921-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Több külföldi intézetben működött tanársegédként, majd 1925-ben a berlin-dahlemi Kaiser Wilhelm Institutban a Nobel-díjas Meyerhof mellett kísérletezhetett. Innen került Pécsre, ahol a belklinika laboratóriumának vezetője lett. Itt vált az élettan biokémiai irányának legjobb szakemberévé, s 1927-ben magántanárává. Tevékeny része volt 1930ban a Magyar Élettani Társaság megalapításában. 1936-ban egyetemi rendkívüli tanár lett, 1940-ben pedig kinevezték a kolozsvári egyetemre tanárnak, majd dékánnak. A második világháború folyamán kerül ismét Budapestre. 1950-től megint egyetemi tanárként munkálkodott az Általános Élettan tanszékén. Ó adományozta Múzeumunknak Jendrassik Jenő olajfestményét. Közleményeinkben megjelent érdekes dolgozatai közül külön is kiemelkedik a 25. (1962) kötetben megjelent „Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettankutató megvilágításában" című tanulmánya. Jendrassik Loránd professzor személyében az orvostörténelem kitűnő művelőjét, intézetünk támogatóját is gyászoljuk. B. G.