Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Schipperges, Heinrich: Egy arab orvos felkészülésének útja (német nyelven)

árnyékként tért hódított a sarlatánság is. Mindkettó'nek sok tekintetben a helyes vagy hibás, egyoldalú képzés vetette meg az alapját. Egyik fontos — ha nem a legfontosabb — eleme volt ennek a képzésnek a tanulmányút. Mohammed egyik mondása: „Keressétek a tudást, mégha egész Kínáig is", ebben éri el gyakorlati megvalósulását. — A továbbiakban két olyan tudós képzésével és életútjával ismerkedünk meg, akiknek tudományos vitája izgalomba hozta a kedélyeket még a XI. század első felében is. Ali ben Ridwän egy Kairó-környéki vízhordónak volt a fia, s így nem tellett arra, hogy saját tanára, mestere legyen az orvostudományban. Könyvekből szerezte meg tehát a műveltséget, a drága könyvekért a pénzt pedig mint utcai csillagjós. 32 éves, amikor észreveszi a tehetségét Al-Hakím kalifa: megteszi udvari orvosának, s kinevezi valamennyi egyiptomi orvos főnökévé. Ezzel a karrierje tetőzött. Életének alkonya mégis szomorú. Valamilyen járvány után magához vett egy fiatal, árva lányt, akit örökbe is fogadott. Mire azonban a lány felnőtt, jótevője minden értékét magához vette s elszökött. Az idős orvos állítólag eszét vesztette emiatt, és ismeretlenül hunyt el valamikor a XI. sz. második felében. Megírta saját életrajzát, s ebből különösen érdekesek azok a sorok, amelyeket magánkönyvtáráról írt. „Tíz könyv képezi, amely a vallási törvényről szól, és öt szépirodalmi könyv; aztán Hippokrates és Galenos írásai a gyógyítás tudományáról, s mindaz, ami megfelel azoknak, mint Dioskurides Füvészkönyve és Rufus, Oreibasios és Paulos könyvei. Aztán még Rhazes Havi című átfogó könyve. A továbbiakban van benne négy könyv a földművelésről és a drogismeretről, és az exakt tudományok területéről az Almagest és bevezetései, valamint Ptolemaios Quadripartituma. A megvilágosodott bölcselők könyvei közül végül Piaton, Aristoteles, Aphrodisiasi Alexander, Themistios és alFarâbï művei, és mindaz, ami emellett hasznos lehet számomra. A többi könyvet pedig ismét eladom bármilyen tetszés szerinti áron. Vagy ládákban tárolom azokat. Ám az eladás jobb, mint a raktározás." A másik orvostudós, Ibn Butlän az előbbinek ellenfele, bagdadi. Ez a város, amely sokáig kis keresztény arab falu volt a Tigris folyam bal partján, az i. sz. VIII. században virágzott fel, amikor al-Mansür kalifa megtette fővárosává, és a perzsa udvari kultúra kezdte átszőni a beduinok egyszerű életstílusát. Bagdad kikötővárosa, Basra révén csakhamar az Indiával való kereskedelem fontos csomópontjává lett, s ezzel együtt járt a perzsa, indiai és hellenista civilizációs és művelődési termékek élénk cseréje. A IX. sz. elején Al-Ma'mün kalifa udvari könyvtárával megvetette a „Bait al-hikmä' " (= bölcsesség háza) alapját. Ebben az intézményben következett be a görög természetbölcselet és a késő ókori természettudomány sikeres átvétele, és itt kell látnunk az orvostudomány természetes fészkét is. Ez a könyvtár Ibn Butlän idejében 10 000 kötetet foglalt magában. Az Ibn Ridwän és az Ibn Butlän közti vita főbb pontjai: az orvostudományban követendő oktatási módszer, a tanár és a diákja közti társas viszony lényege, a beteg és az orvosa közti viszony és az orvos szerepe a társadalomban. A kairói orvos hangoztatta, hogy az orvosnak egyetemes tudásra van szüksége, amit korának legjava orvosi irodalmából képes csak meríteni. Bagdadi ellenfele viszont arra hivatkozott, hogy a könyvek csak félmegoldás, ha nem járul hozzá az élő-