Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Spielmann József—Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből

udvarán végzik, a laboratórium falánál. Különben ebben a laboratóriumban nincsenek kemencék, sem a szükséges edények és felszerelési tárgyak. Az anyagkamra az udvaron túl van, elég tágas, de nagyon rendetlen, inkább méltó valami vajákoshoz, mint igazi gyógyszerészhez, mégcsak a felírás sincs rajta minden edényen és skatulyán. A füvek, gyökerek tárolója elég tágas, jó, levegős, de a füvek készlete kicsiny és romlott, nem alkalmas többé a felhasználásra. A pince üres. A készlet mindenből annyira csekély, hogy csodálatos, mi módon bizonyos benne az ily gyönge készlettel ellátott tulajdonos, hogy ki tudja szolgálatával elégíteni az egész vármegye nagyszámú közönségét. Valószínű, hogy sürgősebb szükségleteit, valamint a legtöbb készítményét időről időre apránként szerzi be a károlyvárosi gyógyszertárból. Egyenkint szigorú vizsgálatnak vetettem alá mind az egyszerű, mind a kisszámú összetett orvosságot. Azt találtam, hogy közülük nagyon sok, főként azok, amelyek különben is, önmaguktól is romlandók, jó minőségűek, vagy legalábbis még használhatók, a többit azonban megsemmisítettem. Hibás valamennyi külföldi illó olaj, és még 8 más, amelyeket feljavítás nélkül csak mint kevésbé hatásosakat szabad tovább használni. Mint hasznavehetetlent, romlottat kidobtam 61-et, amelynek nagyobb része a füvek közétartozik. Hiány van 158 cikkben, amelyek közül 25 a leglényegesebb. A mérgeket ugyan elkülönített helyen tartja, de nem gondosan elzárva. Anguszturakérge sohasem volt. A súlyok, mértékek pontosak, de kevés van belőlük. Élő herbáriuma nincs. Könyvtára egyáltalán nincsen. Jegyzökönyvek sincsenek. Az árazást azért nem ellenőriztem, mert nem volt az ár hozzáírva az előírásokhoz. A tulajdonos Reinhardt András úr, nem okleveles gyógyszerészmester, hanem csupán 1704-ben vizsgáztatták Nagyszebenben egy orvosi gyűlésen. Erkölcsileg — mind mondják — jó jellemű ember, de különben zavart, homályos eszmékkel telített valaki, aki teljesen tudatlan a vegytanban, nem ismeri a rendszeres növénytant sem, csupán mechanikus ismerete van a gyógynövényekről, de nem valamennyiről. Csak a szokványos gyógyszerészmesterséget gyakorolja, amely semmilyen alapon sem nyugszik, úgyhogy alig lehet kételkedni afelől, hogy egész gyakorlata vakmerőség, amely nyilvánvalóan veszélyezteti a közönséget, és egy vakoskodó ember tapasztalati kísérletezése. Ha ehhez hozzáadjuk a piszkot és azt a jelentést, amely szerint úgyszólván többre becsüli a kártyjátékot, mint a gyógyszertárat, nem merészelném ez alkalommal elmulasztani mint nagyon is szükséges intézkedést a gyógyszertár bezárását mindaddig, amíg meg nem újítják, ha lenne ilyesféle felhatalmazásom a Magas Kir. Kormányszéktől. Ebben a kritikus helyzetben azonban a közönség egészségét valamennyire biztosítottam azzal, hogy valamennyi romlott orvosságot, sőt a nagyon gyanúsakat is, amelyek miatt tartani lehetett az egészség csökkenésétől, mint fentebb írtam, a helyszínen megsemmisítettem, és a Mélt. Hatóságot felkértem, hogy a vajdahunyadi gyógyszerészmühelyből szerezzék be a betegek számára azokat az orvosságokat, amik itt hiányoznak, amíg új készletet nem szállítanak ide. Szolgálatában áll segédként Rath Pál, nős fiatalember, a tulajdonosnak sógora, aki csak a teste tisztaságával törődik, a gyógyszerészet terén azonban tökéletes fajankó. Tanonca nincs. Laboránsa sincsen. Az esküt lázongó ellenszegülés után végül október 17-én letette a hatóság és sajátmagam jelenlétében. Az utasítást megkapta. Ezt a vizsgálatot október 16-án és 17-én végeztem Bosnyák Márton úr és Bodola György mint kinevezett biztosok jelenlétében.