Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Spielmann József—Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből

kenőcsök számára. Mindezeket meg kell szüntetni. Egyébként az officina elég tágas, de — mint mondtam — annyira nyirkos, hogy emiatt a füvek és gyökerek tartására szolgáló fiókok teljesen alkalmatlanok, s csupán arra valók, hogy beléjük tegyék el a kézi eszközöket. A laboratórium elég tágas, világos, a műhelyek emeletén van elhelyezve, de nyomorúságos állapotban van, kemencék, edények és kellő felszerelés nélkül. Az anyagraktár az épület felső emeletén elég tágas, száraz, levegős, de valóságos bábeli zavar van benne, véghetetlen rendetlenség ; nincs ott valamennyi edényre és skatulyára jelzés se felírva, vagyis a bennük tartott gyógyszer neve. Ennélfogva maga a gyógyszertáros se nagyon ismeri mindegyik árucikkét, vagy ha ismeri is, fáradságos munkával kell azt kikeresnie. A füvek, gyökerek tárolója hozzákeveredik az anyagraktárhoz, ehhez hasonlóan zavaros és rendetlen. A füvek szárítására van ugyan a háztető alatt egy hely, de sötét és egyáltalán nem megfelelő. Pince nincsen. A készlet semmiből sem megfelelő a kőhalmi közönségnek. Annál kevésbé, mert a növényi készletek nagyobb részét meg kellett semmisíteni a romlás miatt. Az egyszerű orvosságokat csak úgy, mint az összetetteket szigorúan ellenőriztem, a legtöbbjét olyan állapotban találtam, hogy méltán teszi kétségessé a tulajdonosnak akár a szorgalmát, akár a jártasságát. Sajnálatomra beszámolok ui. arról, hogy alig van közülük minden tekintetben jó állapotban más, mint azok, amelyek önmagukban is eléggé ellenállnak a megromlásnak. Nem tudom eléggé csodálni, hogyan tudott 11 év óta, amióta a gyógyszertárak vizsgálatát egyedül a helybeli orvosokra bízták, az a Jacobi András kőhalmi sebész, aki orvos híján szokta felülvizsgálni ezt a gyógyszertárat, és e tartomány valamennyi részéből mindenkinél szorgalmasabban szokta beküldeni jelentését, bármilyen határidős ügyben, ismétlem, hogyan lehetséges az, hogy másról se tudott minden egyes jelenlésében beszámolni, mint mindig ennek a gyógyszertárnak kiváló állapotáról. Az elromlott fontosabb illó olajokon kívül legalább további 8 hibás, s ezek aligha javíthatók, bár mégsem egészen kidobandók. Ki lett dobva elévülése és megromlása miatt majdnem az egész fakészlet több más készítménnyel együtt. Ezeknek a száma 40-re rúg, mégpedig csupán a legromlottabbaké ; ezúttal csakis azzal a feltétellel kegyelmeztem néhány valamennyire még használható fűnek és gyökérnek, hogy mielőbb új készletet kell beszerezni, s akkor ezeket is küszöböljék ki. Ennek a dolognak az ellenőrzését komolyan a helyi orvos lelkére kötöttem. Hiányt fedeztem fel 19 7 cikkben, melyek közül 19 meglehetősen lényeges, bár nem a leglényegesebb. A mérgeket, mint az arzént és a higany s zublimátot külön helyen tartják, de nem szigorú zár alatt, a többi pedig szerte a műhelyben. Angusztura-gyökérből vagy 1 1/2 unciája volt, de a letiltás alkalmával elégette. A súlyok pontosan a bécsiek, de mivel elégtelen a számuk, nürnbergieket is használnak. Ezeket tüstént félretétettem. Az egyetlen librán kívül más mértékük nincs. Élő herbárium nincsen. A könyvtárat 5—6 könyv képezi, köztük a gyógyszerkönyv, a díjszabás, Hagen, Tromsdorf ér valamit. Jegyzőkönyvek és naplók nincsenek. Az árazást azért nem tudtam ellenőrizni, mert nem találtam az előírásokhoz az árat hozzáadva. A tulajdonos Nagelschmidt Sámuel úr, 1802-ben Pesten vizsgázott gyógyszerészmester, szerény, emberséges férfiú, aki azonban egyúttal nagy barátja a szórakozásnak, amikor könnyűszerrel magára hagyja a gyógyszertárat. Különben vegytani, botanikai ismeretei meglehetősen gyengék, szinte gépiesen gyakorolja a gyógyszeré20 Orvostörténeti Közlemények 60—61.