Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kótay Pál: Százéves a vesesebészet (angol nyelven)

olyan szerencsétlenül, hogy a sebész a daganattal együtt eltávolította a bal oldali ureter nagy részét is. A műtőorvos, bár észrevette a hibát, egyszerűen bevarrta a műtéti sebet. Simon a szerencsétlent reménytelen állapotban találta. Hasfali sebe átváltozott nyílt sipolyjárattá, és aszerint, hogy az asszony feküdt, állt vagy járt, a vizelet a hasfali sipolyon, szülőutakon távozott. 9 hónapot töltött el a klinikának egy elkülönített szobájában, s ezen idő alatt Simon négyszer végzett sebészeti kísérletet, hogy vizeletelvezetés céljából összeköttetést teremtsen az ureter maradványa és a húgyhólyag között. A sikertelen kísérletek után végül sor került a merész kísérletre: a bal vesének mint a rendellenesen távozó vizelet forrásának az eltávolítására. Több megelőző állatkísérlet után 1869. augusztus 2-án végezte el a műtétet. A beteg állapotában csak a műtét utáni 36. napon következett be észrevehető javulás, és 1870 novemberében teljesen gyógyultan térhetett vissza a családjához. A műtétet követő századot „a sebészet dicsőséges századának" szokták nevezni. Az egykori heidelbergi hősi vállalkozás azóta új tudományág, az urológiai sebészet fejlődésére adott alkalmat. A Simon-féle műtétmódszer alapelvei lényegében még ma is alappillérei a vesesebészetnek.