Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Perjés Gábor: Balassa János szerepe a magyarországi urológia előtörténetében
seggel. Felvétele előtt nagy mennyiségű bor fogyasztása után vizelete elakadt, mely jeges borogatások, ill. nadályok felhelyezése mellett rendeződött. Anamnaesisében 1848-ban vérköpés, majd 2 1 j 2 évvel felvétele előtt nem gyógykezelt húgygyulladás szerepelt. A mony hátsó felszínén 2 T / 2 hüvelyknyire a húgycsőnyílástól kisebb mogyorónyi, porckemény, a húgycsővel összefolyó terime volt tapintható. Balassa a tágítást azonnal megkezdte, hogy minél előbb ruganyos húgycsapot vezethessen fel. Felvétele másnapján sikerült is megoldani, hogy 3-as számú rugalmas katétert rögzítettek be, a szokott módon a penishez erősítve. A szűkület körüli beszűrődés növekedett, a mony gyökétől a borékra, sőt a gátra is átterjedt. Felmerült sipolyképződés veszélye. Márc. 10-én éjjel a borékon levő duzzanat annyira fokozódott, hogy az üszkösödés meggátlására feltárták. Nagy mennyiségű bűzös, vizeletszerű folyadék ürült. Jeges borogatások adására sebe a 25. napra feltisztult, élénken sarjadt. Későbbiekben bujakór elleni therapiát óhajtott Balassa bevezetn* Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy Balassa urológiai műtéteit aethernarcosisban végezte, sőt első altatását is — 1847. február 8-án négy önként jelentkező emberen — kőmetszés közben alkalmazta, akkor nyilvánvaló előttünk, hogy Balassa működésével egy önállósuló tudományág tette meg első bátor, világszínvonalon álló lépéseit. Summary János Balassa's first communications in the field of urology appeared in 1842, still while he was in Vienna. Three of them might be regarded as the masterpieces of the prehistory of Hungarian urology. The most important product of Balassa's urological activity was his study written on the calculuses of the bladder. Here he gave an account of twelve years' work and was in the position to draw some general conclusions valid for all Hungary as patients "from all parts of the country" were assembled in the Pest Surgical Hospital. The high standard of the examinations and the treatment provided for the patients is reflected by the fact that the analysis and microscopic examination of urine was considered as "routine" work at the Balassa-hospital. A striking feature in his statistics was that calculus was most common among the young: among 135 patients having calculus there were 100 under the age of sixteen. As regards occupation, the illness was most widely spread among farmers; partly because they formed the greatest part of the population, and partly—as Balassa came to the conclusion—because the illness was connected with men "of poor means". Then he made a detailed analysis of the composition of the calculuses found in the bladder. His strict logic revealed something which even the researcher of today cannot but acknowledge: Balassa regarded the formation of urine calculuses as caused by some disturbance in the metabolism and considered intervention into it as the way of curing. Balassa deemed it necessary to describe the first high bladder-section performed at the Pest Surgical Hospital, following the cases of lateral sections surpassing the hundred. According to all information available previous to Balassa nobody had made such surgical intervention in Hungary.
