Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Perjés Gábor: Balassa János szerepe a magyarországi urológia előtörténetében
a húgycsövön tágulat van, több vakon végződő tasakkal. A tasakok később tályogképződés, ill. kifelé áttörve sipolyok forrásai lehetnek (a boréki részen). A húgycső elülső harmadában előrement fekélyesedés után kialakult egyenetlen hegképlet hátrafelé haladó szűkülettel (6) a végén a húgycső hajszálszerűvé beszűkül (a). A hegszövet jól láthatóan a barlangos testre is átterjed (d). A húgycső a szűkület mögött kitágult, illetve a sipolynyílás látható (c). Ezenkívül a Cooper-féle mirigytasakok (e), a hólyagfalak rendkívül megvastagodtak (g), a hólyagnyálkahártya kékesszürkén elszíneződött (1. ábra). Az elméleti bevezető rész után Balassa két kóresetét ismerteti. 19-20 Klein Ignác, 22 éves, ungvári cipész, 1860. január 13-án nyert felvételt húgycsurgással. Felvétel előtt évekkel éles húgycsőfájdalmak után véres folyás lépett fel, mely másfél hónapig tartott. Ehhez gyakori fájdalmas vizelési ingerek társultak, időnkénti teljes húgyrekedéssel. Egy időre vizelési panaszai megszűntek. Ekkor egész testét fekélyes kiütés lepte el. A pesti izraelita kórházban kezelték három hónapon át. Felvétel előtt másfél évvel vizelési panaszai fokozódtak, majd csak cseppekben ürült. Húgycsap alkalmazására soha nem került sor. Felvételkor a beteg sápadt, lesoványodott, mája, lépe megnagyobbodott, a húgycsőből a vizelet állandóan szivárgott (valószínűleg incontinentia paradoxa). A húgycsőszűkületen egyes számú viaszszálacs 2 x / 2 hüvelyknyire fennakadt, és nem volt tovább vezethető. A kimerült beteget megkísérelték feltáplálni. Bentfekvése 11. napján vizeletrekedés lépett fel, melyet a szűkület területén fellépő húgycsőbeszűrődés okozott. A negyedik napon a fenti helyen tályogot nyitottak meg, melyből vizeletes, bűzös folyadék ürült. További 2 hét alatt a beteg állapota fokozatosan romlott, majd exitált. Álljon az uropoetikus rendszer leírása az eredeti bonclelet szerint : ,, . . . mindkét vese szomszédrészeihez erősen oda nőve ; a jobb vese hájtokja megvastagodott, több részletekben lehámozható, a vese saját tokja márványos tarkaságú, hol szürke sárgás, hol pedig zöldes kékes-szürke, a vese állománya rendesnél puhább, halvány, a kéregállomány túltengett, a csöves csak ritka helyeken kivehető, a balvese burkaival szintén túlságosan összeforrva, külső fele, belső váglapja valamint állománya is hasonló a jobbéhoz, csakhogy a szürke zöldes elszínesedés a vese külszínéről annak terimbelébe is elterjedt, a vesekelyhek mindkét oldalt ujjnyi vastagságra kitágulvák, takhártyájuk zöldes palaszürke, a húgyhólyag összehúzódva, s szürkés zöldes elszínesedett takhártyáján lencse nagyságú, szennyes piros foltok, itt-ott kimaradások, a húgycső hártyás részén innen, úgymint a dülmirigynek zöldes szürke váglapján egy kendermag nagyságú nyílás, mely egy a húgyhólyag és végbél között lappangó tyúkpete nagyságú, öblös falazatú tályogba vezet. A húgycsőnek azon a táján, melyen kívülről a genyt ömlesztő nyílás észleltetett, egy kérges állományú és rendes vastagságú kutaszt át nem bocsátó húgycsőszor. Ezenfelül a húgycsőben és hólyagban a már fennemlített s a mellékelt ábra által képviselt változások találtattak." S-n Ferenc 47 éves, pesti szatócs, ez év márc. 7-én vetetett fel vizelési nehéz19 Balassa i. m. Kérges húgycsőszor követményi idült hólyag- s veselobbal és húgycsősipollyal. Halál kimerülés folytán, vérsüllyedési (hypostaticus) tüdőlobbal. 20 Balassa i. m. Kérges húgycsőszor következményi boréküszkösödéssel és húgycsősipollyal.
