Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Perjés Gábor: Balassa János szerepe a magyarországi urológia előtörténetében
anélkül azonban, hogy az erösb nyákfolyás mellett futólagos könnyebbülésen kívül egyéb eredménye lett volna. Ekkor tehát erélyes nyomással olajat fecskendezek be, miközben lassanként a befecskendezett olaj legnagyobb része a sipolynyíláson szivárgott ki. Minden egyes befecskendezés után 2-ös szálacsot igyekeztem a szoron át a hólyagba vezetni és siker esetében néhány óráig bennhagyni. A második kísérlet már kevesebb nehézségbe ütközött. Harmadik héten vékonyabb pöscsappal is bejuthattam, melyet két hét múlva vastagabbal helyettesítek. A vizelet folytonosan a pöscsapon át üríttetett ; a sipolynyílásokból a gennyedés lassanként megszűnt s miután a még fenmaradt s a mélyben összenyíló két sipoly metszés által egyesíttetett, a gyógyulás is csakhamar bekövetkezett. A hetedik héten a pöscsapot végkép eltávolítóm ; a beteg húgycsövén át könnyen és teljes sugárral vizelhetvén, a kórházból távozott." II. Balassa egész életművén végighúzódik a gyakorlati problémák felvetése és megoldása. A makkörv (paraphymosis) kezeléséről írott cikke, a gyakran előforduló, „igen terhes bajnak" brilliánsan megoldott esetét közli. 12 A bevezetésben Balassa jól összefoglalta kora sebészetének azon törekvéseit, mely a strangulatiós gyűrű megszüntetésére irányult. A kétféle használatos mód egyike a „makktyu" (fityma— P. G.), másika az összeszorító makktyurész átmetszése. Leírja, hogy a bemetszés hosszas gennyesedéssel, ill, kellemetlen hegképződéssel gyógyult, mely az akkori sebészek előtt sem volt ismeretlen, Balassa a fent említett két eljárásnál megbízhatóbbnak, fájdalmatlansága és egyszerű kivitelezése miatt követendőbbnek tartotta az általa végzett „modoros összenyomást". Bizonyítékul egy 7 éves falusi kisfiú esetét említette meg, akinél 3 nappal felvétele előtt paraphimosis lépett fel, melyet háziorvosuk megoldani nem tudott, ezért a gyereket Pestre küldte. Balassa, megvizsgálva a beteget, a makktyu acut vizenyőjén és a makk feszes duzzanatán kívül a belső makktyulemez szélét kifekélyesedve, érintésre igen fájdalmasnak találta. Ilyen körülmények között a visszahelyezésre nem gondolhatott. Terve az volt, hogy ragtapaszcsíkokkal kör alakban comprimálja, a leszorított részek „lobos-vizenyős daganatát" megszünteti, és később, jobb körülmények között a visszahelyezést is megpróbálja. Ólomvizes hideg borogatások után úgy helyezte fel a ragtapaszcsíkokat, hogy csak a húgycsőnyílás maradt szabadon. A fenti kezelést megismételve a G. napon a duzzanat lelohadt, és a fekélyesedés is annyira eltűnt, hogy a visszahelyezést csekély fáradtsággal lehetett elvégezni. III. Balassa urológiai működésének betetőzése a hazai hólyagkövekről írt tanulmánya. Balassa 12 év ez irányú munkásságának eredményeit közli, és úgy érzi, hogy 12 A makkörv (paraphymosis) kezeléséről. — Wiener Med. Wochenschrift. 1851. 18. sz.
