Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Borsos Béla: Korai magyar fürdőkúra-poharak

iparművészeti alkotássá. Ezen az alapon — véleményünk szerint a Csehországban készült, de Magyarországon köszörült és csiszolt fürdőkúra-poharak joggal sorolhatók be a magyar üvegművesség összefüggéseibe. Nem érvényes ez azonban azokra a tárgyakra, amelyeket — nyilvánvalóan réz- és acélmetszetú mintalapok nyomán — Csehországban díszítettek megrendelésre magyar fürdőhelyek látképeivel. Ismerünk végül a kései időkből olyan poharakat is, amelyek feliratainak hibás helyesírása azonnal elárulja, hogy teljes egészükben — beleértve felirataikat is — külföldön készültek. A kései korban is nehéz azonban külföldre gondolni ott, ahol mint Bártfa vagy Párád esetében a fürdőhelyen komoly üveghuta dolgozott. Az ötvenes és hatvanas években is változatlanul hazai termékeknek tartjuk továbbá a balatonfüredi poharakat, amelyeknél az egységes stílus és megszakítatlan műhelygyakorlat már 1830-tól kezdve kimutatható. Balatonfüreden kívül eddig Pöstyén, Szliács, Visk-Várhegy, Ránk-Herlány a Felvidéken, Borszék Erdélyben, Lipik, Buziás, Mehádia (Herkulesfürdő) a Délvidéken azok a magyar fürdőhelyek, ahonnan nagyobb számú fürdőpoharat ismerünk. Formai megoldásban és díszítőmódban úgyszólván minden a század második fele által használt változattal és eljárással találkozunk közöttük. Leggyakoribb a sokszögű kupájú talpas poharak, sötét bíborvörös alapba köszörült látképekkel, az igényesebb daraboknál pedig a különböző réteges, színes, sgrafittoszerűen átcsiszolt díszű megoldások. A színes réteges poharaknál úgy látszik, a magyar ízlés az égszínkék és félig áttetsző opák-fehér, meg e kettő kombinációiból előállítható színeket kedvelte a legjobban. A kéket gyakran élénkítették aranyozással. Opál fehér bevonatokon sűrűn alkalmazták az egyszínű rendesen sötétbarna színnel festett látképeket csiszolt, köszörült vagy aranyozással kiemelt elliptikus vagy körös medaillonokba foglalva. Előfordul az is, hogy a monochrombarna vonalastechnikájú képecskének, amelyet a pohár külső felületére festettek, az üveg átellenes belső oldalán adtak opákfehér zománcfestésű bevonattal hátteret. Úgy véljük, hogy a XIX. század második feléből való fürdőkúra-poharak rendszerezésének, főként pedig az import árunak és magyar vagy részben magyar termés elhatárolásának s ez utóbbi rendszerbe foglalásának és értékelésének még nincs itt az ideje. Ezt legalább még néhány évig meg kellene előznie az anyaggyűjtésnek, mert csak viszonylag teljes anyag összehordása biztosíthatja a sikert. Török József ismert balneológiai munkája az ötvenes évekből száznál jóval több magyar fürdőt és kúrahely középpontját alkotó gyógyforrásunkat sorolja fel.

12 A magyar műkereskedelemben számos fürdőkúra-pohár van még forgalomban. Meg vagyunk győződve róla, hogy a jövőben a fent említett néhány gyógyhelyen kívül még számosnak a nevével találkozunk majd az újonnan előkerült fürdőpoharakon. Reméljük, hogy a jövőben biztosabban sikerül megvonnunk a határt a magyar üvegművesség termékei és a minden tökéletességük ellenére is számunkra érdektelenebb külföldi import áru között, és ezenkívül fejtegetéseinket tovább folytatva, a fürdőkúra-poharakkal kapcsolatos egyedi adatokat itt-ott az általános üvegművesség-történet számára is hasznosíthatjuk. 12 Török J. : A két Magyarhaza elsőrangú gyógyvizei, fürdőintézetei, természet-, vegy-, s gyógytani sajátosságaikban előterjesztve. Debrecen, 1859.