Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése

2. ábra : A kórházépület 1859-bèn maradt ugyan, de 1859-ben mégis volt már kórháza, amelyet a megyétől bérelt, ún. megyei raktárépületben helyezett el. Ez a mai Vöröscsillag utcában volt, abban az épületben, amelyben ma a Magasépítő Vállalat ircdája van (2. ábra). Ezt az épületet évi 200 Ft-ért bérelte a város. Ez a kórház azonban nagyon messze volt attól, amit ma kórháznak nevezünk. Elaggott, dologképtelen embereknek volt a gyűjtőhelye. Betegségre és nemre való tekintet nélkül helyezték el őket hülyékkel és elmebetegekkel együtt. Külön kórházi orvos nem volt. Az orvosi ellátást a városi orvos végezte. A kórház szükségleteiről egy kórházi gondnok gondoskodott. Kivüle egy „cselédje" volt a kórháznak, aki a betegek ápolását is végezte. Hogy a felszerelés milyen szegényes volt, arra jellemző egy 1807. január 7-én összeállított leltár, amely szerint a konyhának pár öntöttvas lábason és néhány jelentéktelen apróságon kívül egyetlen fenyőfa szekrénye volt, valamint egy vasabroncsos fürdőkádja. Elgondolkoztató, hogy mire kellett a leltárban szereplő korbács. A város még ezért az épületért sem fizette kellőképpen a bérösszeget, mert Kata László főszolgabíró 1808-ban hétévi hátralékos összegért, 1080 Ft-ért felszólította a várost. A betegellátásra jellemző egy 1866. február 15-én készült étlap. „Ezen kívül Regei 12 lat, Délben 12 lat, Este 12 lat összesen Naponta Minden egy egy személyre 36 lat kenyér adatik. Megemlítendő, hogy nyáron a főzelék helyet zöld főzelék azaz lapos borsó helyet zöld tzukor borsó vagy zöld paszur. Káposzta helyet tök káposzta vagy karalábé főzelék. Ezeken kívül a min a Tekintetes fő Orvos Ur rendeli, az képen történik. H. M. Vásárhely Febr lő, 866, Szametz András kórházi élelmező". Ezen étlapban szereplő ételekből nyilvánvaló, hogy a kórházban nem annyira betegek, mint inkább elaggottak, elhagyatottak voltak.